Csakúgy, mint a Fokvárosi Egyetemen, itt is hetek óta tüntetnek a fiatalok, mert úgy érzik, az intézmény falain belül kirekesztik a fekete hallgatókat. Nemcsak az egyetemi kocsmákban, hanem az előadásokon is. A Stellenbosch oktatói megválaszthatják, hogy az ország két fő hivatalos nyelve – a főként feketék által használt angol és az inkább fehérek által beszélt afrikaans – közül melyiken tartják az előadásokat.

Mivel az oktatók többsége fehér, az oktatás többnyire afrikaans nyelven folyik, ám biztosítanak szinkrontolmácsolást. A lapunknak nyilatkozó, vizuális művészetet tanuló Greer Valley szerint azonban a tolmácsolás halk és pontatlan.

Tiltakozó diákok a Stellenbosch Egyetemen Mike Hutchings / Reuters

– Azzal, hogy afrikaans nyelven folyik az oktatás, kirekesztik a fekete diákok zömét. Az a célunk, hogy minden előadást angolul is megtartsanak – mondta a Népszabadságnak Valley, az Open Stellenbosch mozgalom szóvivője. Folyamatosan tárgyalnak az egyetem vezetésével, s bíznak benne, hogy végül engednek a követeléseiknek, mert a nyelvi akadályok sokak életét megkeserítik.

Greer Valley Twitter

Valley szerint a dokumentumfilm sokkolta az egyetemet. Wim de Villiers rektor azt mondta a Business Day című dél-afrikai napilapnak, hogy nem próbálja „megvédeni a megvédhetetlent”, s mindent megtesz annak érdekében, hogy 2020-ra egyenlő legyen a fekete és fehér hallgatók aránya az egyetemen (jelenleg a diákok 62 százaléka fehér). A dokumentumfilm szereplőit többen is hazugnak nevezték, de Valley szerint az alkotás felhívta a figyelmet arra, hogy a szegregáció továbbra is érezteti hatását a társadalom fontos szféráiban.

Tavaly világszerte az apartheid lerombolásának huszadik évfordulóját és a szegregáció után született „szabad generációt” ünnepelték, ám a magasztos hangokba már akkor is vegyült keserűség. A dél-afrikai továbbra is a világ egyik legegyenlőtlenebb társadalma. A gazdaság zöme az angol, holland, francia és német gyarmatosítók a lakosság mintegy kilenc százalékát alkotó leszármazottainak kezében összpontosul. A fehérek átlagban hatszor annyit keresnek, mint a lakosság 80 százalékát alkotó feketék. A jövedelmi olló optimista prognózisok szerint is csak 2061-ben (!) záródik össze. Az elithez a feketéknek csak egy szűk rétege tartozik.

A Foreign Affairsben (FA) megjelent idei statisztika szerint a lakosság 47 százaléka él szegénységben – kicsivel többen, mint az apartheid idején. Egy 2013-as felmérés pedig arra világított rá, hogy a feketék és fehérek rendkívül keveset érintkeznek egymással: a válaszadók 42 százaléka ritkán vagy soha nem beszélt más bőrszínű honfitársával.

– A dél-afrikaiak többségének lehetősége sincs arra, hogy más bőrszínű emberekkel érintkezzen, mert a lakóhelyi szegregáció az apartheid egyik legerőteljesebb öröksége. Vannak olyan régiók, ahol kizárólag feketék élnek – írja az FA-ben James L. Gibson, a Stellenbosch Egyetem politológia oktatója. A felsőoktatásban csak kevéssel jobbak az arányok: a diákoknak csupán negyede fekete, a tanári karban pedig öt százalék az arányuk.

A 32 éves Greer Valley szerint ennek ellenére sokat javult a helyzet az elmúlt húsz évben. A változás azonban nem elég gyors: – A Stellenbosch alapszakos hallgatói között sokan vannak, akik a családjukból elsőként jutottak el egyetemre. Ebből fakadóan továbbra is nagy társadalmi és gazdasági különbségek vannak. Ez mind az apartheid öröksége – nyilatkozta Dél-Afrikából.