A fülkékben ért véget a rózsák forradalma
Szaakasvili keddi nyilatkozatával eldőlt, hogy a parlamenti választással történelmet írtak a posztszovjet országban. Először fordult elő, hogy voksolás révén került hatalomra az ellenzék. Az eddigi hatalomváltás radikálisabb úton történt: az 1991-ben függetlenné vált ország első elnökét, Zviad Gamszahurdiát az 1993-ra kiteljesedő polgárháborúban ölték meg, ezután került hatalomra a peresztrojka nagy öregje, az utolsó szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze. Ő 2003-ban, az őt győztesnek kihozó választások eredményét kétségbevonó tömegtüntetések nyomán távozni kényszerült, átadva a hatalmat korábbi szövetségesének, Mihail Szaakasvilinek. A látványos megmozdulás végül rózsás forradalomként vált ismerté, Szaakasvili rendszerint forradalmi retorikával igyekezett alátámasztani országátalakító terveit, legyen szó a rendőrség átalakításáról vagy az új alkotmányról.
Igaz, a mostani választás nem az elnök személyéről, hanem a parlament összetételéről szól, ám a jövőre életbe lépő új alkotmány nyomán az elnök protokolláris szereplővé válik, míg a kormányfő jogköre jelentősen bővül, így a hétfői voksolás győztese a hatalom valódi birtokosa is lesz. (A kormányfői poszt minden bizonnyal a KO alapító elnökéé, Bidzina Ivanisvilié, győzelme azt is jelenti, hogy Szaakasvili hatalmának átmentése nem sikerült: az elnök 2013-ban már nem indulhat újra az elnöki posztért, vélhetően ezért a kormányfői székbe akarta magával vinni a hatalmat, ám ezt pártja veresége keresztülhúzta.)
Hiába állt ki Szaakasvili mellett a múlt héten Grúziában járt Orbán Viktor is. A magyar kormányfő az ország második legnagyobb városában, a Tbiliszitől 220 kilométerre fekvő Kutaisziben – ahová a nyáron Szaakasvili átköltöztette a parlamentet is – fellépett az elnök pártjának kampányzáró gyűlésén. Orbán a stadionban megjelentek előtt kijelentette: Szaakasvili az ország jövőjének záloga, míg az ellenjelöltek a visszatérést jelentik a múlthoz.
Ez volt a fő motívuma az ENM kampányának is, ám úgy tűnik, a választókat nem ijesztette el a múlt, sem az, hogy a kormánypárt a grúz politikában alig egy éve megjelent Ivanisvilit Moszkva emberének igyekezett beállítani. (Ennek ellenére Moszkva még nem kommentálta a választás eredményét, míg az amerikai nagykövet már gratulált Ivanisvili győzelméhez.) Az 56 éves üzletember Oroszországban szerzett vagyont, amelyet a Forbes idén 3,5 milliárd dollárra értékelt. A közgazdász végzettségű férfi a kilencvenes évek elején alapította meg a Rosszijszkij Kregyit bankot, majd fém- és ingatlanipari beruházásokba fogott. Szerteágazó oroszországi vállalkozásait – moszkvai szállodáját, mezőgazdasági érdekeltségeit, kozmetikai és gyógyszerforgalmazó hálózatát – idén májusban adta el, mintegy másfél milliárd dollárért. Ezzel igazolni kívánta, hogy vagyona révén nem függ Moszkvától.
A sors iróniája, hogy Ivanisvilinek egyelőre nincs grúz állampolgársága: ettől ugyanis megfosztották tavaly, miután elismerte, hogy francia útlevéllel is rendelkezik, amit viszont az érvényes állampolgársági törvény kizár. Így szavazati joga sem volt, egészen májusig, amikor gyakorlatilag rászabva módosították a választójogi törvényt: eszerint 2014-ig voksolhat az a „Grúziában született, a legutóbbi öt évet az országban töltött személy, aki rendelkezik EU-s állampolgársággal”. Ennek ellenére Ivanisvili végül nem voksolt, csupán feleségét kísérte el a szavazóhelyiséghez. Győzelmi beszédében Ivanisvili lemondásra szólította fel Szaakasvilit, akinek szerinte a mostani vereség után utat kellene engednie az előre hozott elnökválaszstás előtt.
Elemzők szerint Szaakasvili vereségét elsősorban a gazdasági helyzet okozta. Az ország GDP-je hivatalosan ugyan látványosan nőtt, tavaly több mint 8 százalékkal, ám a munkanélküliség 16 százalékra ugrott, az államadósság alacsony szintről ugyan, de négy év alatt megháromszorozódott: jelenleg csupán a GDP 16 százalékát teszi ki, viszont a teljes grúz gazdaság adóssága a GDP 60 százalékán áll, és növekvőben van. A makrogazdasági mutatóknál – amelyek egyébként az olajtartalékai révén gazdagodó Azerbajdzsán és a szegényebb Örményország mögött is elmaradnak – azonban fontosabb, hogy a 3,6 millió választópolgár többsége a magas – a hivatalos 16 százalék helyett 40 százalékra becsült – munkanélküliség és a 10 százalék feletti infláció miatt bizonytalannak érzi saját jövőjét.
Külpolitikai sikerekről sem lehet beszélni: Oroszországgal 2008-ban fegyveres konfliktusba kerültek Dél-Oszétiában, amely nyomán Moszkva végül függetlennek ismerte el a szakadár régiót és a hasonló helyzetben lévő, 20 éve lényegében önálló életet élő Abháziát. Az északi szomszéddal megszűnt a diplomáciai kapcsolat, bezárult a grúz bor és ásványvíz legfontosabb felvevőpiaca.
Eközben nem sikerült előrelépni az euroatlanti integrációban sem. Tbiliszi távol van ez EU-tagjelöltségétől, de végül nem kapott meghívót a NATO-ba sem. A tagság a katonai szövetségben öt éve még elérhetőnek látszott, ám a dél-oszét konfliktus után erre nincs reális esélye.
