Eddig az új jövevények Svédországban szinte azt csináltak, amit akartak, akár lustálkodhattak is fütyülve a nyelvtanfolyamra. Megtehették, a pénzt úgyis megkapták, és ha elintéznivaló akadt, az állam adott tolmácsot. Előbb-utóbb csak megtanultak svédül valahogy. Vagy sehogy. A nyelvtudás hiánya jó érv volt annak, aki nem akart dolgozni, csak a szociális segélyen élni.

A kormány rendelete, amely 2010-ben lép életbe kényszerpályára küldi a családegyesítési indokkal érkezőket és a menedékjogot kérőket. Azonnal el kell kezdeniük a felajánlott svéd nyelvtanfolyamot, a tudásszinteket sikeresen el kell érni, majd a nyeltanfolyam után következik egy úgynevezett társadalom ismereti kurzus, ami a svéd értékeket, a nemek közötti egyenlöség elvét, a demokrácia alapfogalmait, az együttélés normáit, az ország törvényeit foglalja magában.

Aki ezeken a tanfolyamokon nem vesz részt, vagy önhibájából nem üti meg a követelt tudásszintet, attól egyetlen határozattal azonnali hatállyal el lehet majd venni minden anyagi támogatást. 

A rendelet kimondott célja ugyan az integráció elősegítése, de Nyamko Sabuni integrációs miniszter szavaiban érződött a kormány bevándorlókkal szembeni türelmetlensége, amikor azt taglalta, hogy anyagilag és elvileg is tarthatatlan a jelenlegi helyzet, nevezetesen, hogy a bevándorlóknak átlagosan hét évre van szükségük ahhoz, hogy végül munkába álljanak.

A rendelet azonban várhatóan viharokat fog kavar, mivel súlyos dilemma elé állítja majd azokat a muszlim férfiakat, akik a szülöhazájukból hoznak maguknak feleséget és nem engedik őket sehova, nemhogy iskolába. A társadalmi ismeretek tantárgy pedig feltehetőleg az integrálódni képtelen – vagy nem is akaró - bevándorlók körében lesz kimondottan népszerűtlen, mivel állandó vitában állnak az európai értékekkel.

Megszeghetik persze a minden bevándorlóra személyre szabottan megállapított beilleszkedési útmutatót, akkor viszont le kell mondaniuk a szociális hivataltól kapott összes járandóságukról.