A szavazóköri eredmények 96 százalékának feldolgozása alapján a négypárti kormánykoalíció a voksok 49,2 százalékát szerezte meg, s ezzel 173 mandátumhoz jut a 349 tagú parlamentben. A koalíciónak kettővel kevesebb képviselője lesz, amint amennyi a kormányalakításhoz szükséges. A szociáldemokrata vezetésű baloldali ellenzék a voksok 43,6 százalékát kapta meg, így 156 képviselőt küldhet a parlamentbe. Az SD a szavazatok 5,8 százalékával 20 képviselőt tudhat magáénak.

Svédországban bizonytalan lesz a politikai helyzet - ismerte el Per Schlingmann, a Fredrik Reinfeldt miniszterelnök vezette Mérsékelt Párt szóvivője vasárnap este. Jóllehet a szélsőjobboldal a választási eredmény tükrében elvileg királycsináló szerepbe kerülhet, a Reinfeldt vezette négypárti jobbközép kormánykoalíció és a szociáldemokrata vezetésű ellenzék korábban egyaránt kizárta, hogy kormányt alakítana a Svéd Demokratákkal. A kormányalakításra képtelen parlamenti összetétel a legrosszabb lehetőség a svéd nemzeti valuta, a korona, valamint a svéd államadósság szempontjából.

Knut Hallberg, a Swedbank elemzője úgy vélte, még korai messzemenő következtetést levonni az exit poll adatokból. Az elemző szerint vélhetően bizonytalanság övezi majd a kormányalakítást és elhúzódó tárgyalásokra kell számítani, miközben a négypárti kormánykoalíció feltehetően a - mindeddig a balközép ellenzékhez tartozó - Zöld Párttal megpróbálja majd biztosítani a parlamenti többséget.

A hétmillió választópolgárból  több, mint kétmillióan előre szavaztak. A többiek reggel hat órától este hat óráig voksolhattak az egykamarás parlament 349 mandátumára. Svédországban nincs kampánycsend, így a harc a választói szavazatokért az utolsó pillanatokig tartott.

A Sifo Intézetnek a Svenska Dagbladet című lap megrendelésére készített, a választások előestéjén nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatása szerint Fredrik Reinfeldt kormányfő négypárti koalíciója 4,6 százalékponttal vezetett az ellenzéki szociáldemokraták előtt, noha egy héttel ezelőtt még 10 százalékpontos különbséget mértek. Az elemzők szerint a svédek többsége elfogadta azt a módot, ahogy a jobboldal a gazdaság ügyeit kezelte. Elmúlt a korábbi társadalmi félelem, miszerint a jobboldal lebontaná a szociáldemokraták által a 20 század nagyobb felében épített szociális vívmányokat.

Ugyanakkor Svédországra is átterjedt a félelem a bevándorlástól, mindenekelőtt a muzulmán országokból érkező menekültektől és vendégmunkásoktól. Erre a félelemére épített a szélsőjobboldali SD is. Ez a szervezet a bőrfejűek csapataiból, faji felsőbbrendűséget hirdető neonáci alakulatok egykori tagjaiból állt össze. Fő programja a bevándorlás leállítása, még az is lehet, hogy ez a párt válik a mérleg nyelvévé. Svédország egyébként viszonylag jól élte át a pénzügyi válságot. Nincsenek olyan demográfiai gondjai sem, mint más nyugat-európai államoknak.

A skandináv országot a múlt század 20-as évei óta csaknem mindig egyszínű szociáldemokrata kormány irányította. A baloldal a 2006-os választásokon került ellenzékbe addigi történetének legrosszabb, 35 százalékos eredményével. A párt élén most egy asszony, Mona Sahlin áll, aki azzal kampányolt, hogy ő lehetne Svédország első női kormányfője. A svéd sajtó nem volt elragadtatva Sahlin teljesítményétől. Az sem biztos, hogy sikert hoz számára, hogy pártja koalíciót kötött a Zöldekkel és Baloldali párttal, amely az egykori Svéd Kommunista Párt utódpártja.

Vasárnapi szavazás Stockholmban