Súlyos csere: lányokért bálnákat?
A brit újságírók lobbistának adták ki magukat, és azt mondták, hogy egy állatvédő svájci milliárdost képviselve szavazatokat vásárolnának a huszonnégy éve fennálló bálnavadászati tilalom fenntartásához. Legalább hat, főleg kisebb ország úgy nyilatkozott, hogy megfontolják az ajánlatot, amennyiben az jobb, mint a japánok eddigi juttatásai. Az újság értesülései szerint több afrikai, mikronéziai és karib-tengeri ország van az érintettek közt. A tanácskozásokra kiküldött, Japánhoz lojális diplomaták néhol állítólag hazájuk egy éves átlagkereseténél is magasabb, készpénzes „napidíjban” és egyéb, természetbeli juttatásokban részesültek, országuk pedig a halászat fejlesztéséhez kapott jelentős összegű segélyt Tokiótól.
A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) – amelynek Magyarország is a tagja – a héten Marokkóban ülésezik, és egyik legfontosabb napirendi pontja épp a szigorúan ellenőrzött bálnavadászat kompromisszumos, minimális engedélyezésének tárgyalása. A jelenleg fennálló moratórium ellenére Norvégia, Izland, alaszkai, grönlandi és szibériai őslakosok, valamint Japán vadászhatnak bálnákra. Utóbbi egyébként „tudományos célra”, saját területekről távol, az Antarktisz környéki vizekben, nagyon nehéz körülmények között, aktivisták ellenállása mellett teszi ezt. Évente körülbelül ezer állatot ölnek meg, amelyeknek a húsa nagyrészt a szigetország piacaira kerül. A Bálnavadászati Tanács elé került, de minden valószínűség szerint végül elvetett javaslat folyamatosan csökkenő kvótával, nagyon szigorú feltételekkel, ellenőrzött körülmények között engedélyezte volna a minimális bálnavadászatot. Ezt legalább egy évre befagyasztották, így marad a moratórium alatt szokásossá vált – „tudományos” és egyéb célú – kevésbé ellenőrizhető bálnaölés. A két napi tárgyalássorozat után előre borítékolhatóan kudarcra ítélt kompromisszum szerint a három nagy bálnavadász ország tíz éven át nemzetközi felügyelet alatt ritkíthatná a tengeri emlősöket.
Az élelmiszerekből jelentős behozatalra szoruló Japánban – amely a világ legnagyobb halfogyasztó nemzete – korábban a kultúra része volt a bálnafogyasztás, és még az iskolák menzáinak menüjében is megjelent a bálnahús. A fogyasztási szokások átrendeződése miatt azonban egyre kevesebben esznek az édeskés marhahúshoz hasonló ízű bálnát a szigetországban. Egyesek azonban a japán nemzeti öntudat és büszkeség részének tekintik a bálnavadászatot.
Környezetvédők véleménye szerint a bálnavadászatban főképp a kozmetikai és az élelmiszeripar is érdekelt, mivel az óriás tengeri emlős egyes részei öregedéslassítóként, táplálék-kiegészítőként, valamint hidratálóként is szolgálhatnak.