A 29 oldalas dokumentum felvázolja az amerikai külpolitika céljait, amelyekkel választ adhat az olyan kihívásokra, mint az Iszlám Állam, az orosz–ukrán konfliktus, a kiberbűnözés, a klímaváltozás, Irán nukleáris programja vagy Kína felemelkedése.

Mindezekre azonban nem egyedül, hanem szövetségesekkel együtt kell megoldást keresni. Nincsenek egyszerű és gyors válaszok és a konfliktusokra nem szabad meggondolatlanul, félelemből reagálni, állítják Washingtonban. Amerika vezető hatalom, ennek ellenére az elnök szerint nem kell a világ minden eseményét irányítania. Erre persze nem is lenne képes, mert forrásai végesek.

Iránymutatás a USS Harry Truman repülőgép-hordozón Reuters

Obama utoljára 2010-ben állt elő ilyen stratégiával. Akkor Washington épp közeledett Moszkvához, az észak-koreai Kim Dzsong Unról még csak kevesen hallottak, az Iszlám Állam terrorszervezet pedig még legfeljebb csírájában létezett csak. Egy 1986-os amerikai törvény írja elő, hogy az elnök minden évben küldje meg nemzetbiztonsági stratégiáját a kongresszusnak. Ám elődei sem voltak tökéletesek ebben: Bill Clinton nyolc év alatt hét stratégiát írt, George W. Bush kettőt.

„Senki sem szeret ilyet írni, de kénytelen. A dokumentum elsődleges célja pedig az, hogy visszaverje az elnök külpolitikáját ért támadásokat” – mondta Robert D. Blackwill, a New York-i külpolitikai kutatóintézet, a Council on Foreign Relations által rendezett beszélgetésen, amelybe lapunk telefonon kapcsolódott be. „Ebben a szövegben például számtalanszor megerősíti a Fehér Ház, hogy Amerikának vezető szerepet szán a világban, hiszen ellenzéke azzal vádolta az elnököt, hogy feladta már ezt”, tette hozzá Blackwill, aki magas beosztású külpolitikai tanácsadó volt az ifjabb Bush kormányában.

A szakértő szerint gyakorlati következménye nincs a dokumentumnak, amit egy hónap múlva mindenki elfelejt. „Soha nem hallottam, hogy globális válságok idején valaki felkiáltott volna a Fehér Házban: nézzük már meg, mit mond erről a nemzetbiztonsági stratégia”, mondta kissé gúnyosan. Szerinte az Obama-féle stratégia is erre a sorsra fog jutni, mert ugyan meghatározza, melyek a kormány külpolitikai céljai, arról azonban egy szót sem ejt, hogy ezeket milyen módon akarja elérni. „Még fontossági sorrendet sem állít fel” – véli Blackwill.

„Jogos a kritika amiatt, hogy a stratégia nem jelöli ki, melyek a prioritások”, mondja Janine Davidson, aki pedig 2009 és 2012 között dolgozott Obama védelempolitikai tanácsadójaként. Ám ő úgy véli, a dokumentumnak igenis van fontos, minden témán átívelő alapja. Mégpedig az: a világnak szüksége van Amerika vezető szerepére, de annak másnak kell lennie, mint korábban. Az Egyesült Államoknak szüksége van szövetségesekre, ám eközben továbbra is a világ vezető hatalma marad, amely ha „feláll és irányt mutat, a többiek követik”.