Stasi-csontvázak a balkanyarban
A Berlint körülölelő 2,5 millió lakosú tartomány egy ideje az ügynök-leleplezésektől hangos, a Baloldal szekrényéből sorra dőlnek ki a Stasi „csontvázai”. Eddig a huszonhat fős tartományi frakció hat tagjáról derült ki, hogy a volt NDK hírhedt állambiztonságának informátorai voltak. A kozmetikázott életrajzokkal, elhallgatásokkal és persze lemondásokkal tarkított spicli-ügyek nemcsak a demokratikus szocializmust hirdető párt számára, hanem a velük egy hónapja koalícióban együtt kormányzó szociáldemokraták számára is rendkívül kínosak.
Brandenburgot az elmúlt években az SPD a CDU-val nagykoalícióban vezette. A szocdemek győzelmét hozó szeptember végi tartományi választásokon a Baloldal a második helyen futott be. A régi-új kormányfőt, Matthias Platzecket sokan figyelmeztették, ne vágjon bele a „veszélyes balkanyarba”, az SPD volt elnöke azonban másként gondolkodott. A berlini fal leomlásának huszadik, jubileumi évében az NDK-s múlttal való megbékélés jelképének gondolta a piros-vörös koalíciót. Másrészt pedig tartományi szinten akarta tesztelni akarta azt, amire a súlyos válságban lévő SPD előbb-utóbb országos vonatkozásban is rákényszerül. Ha a szocdemek ismét hatalomra akarnak kerülni Európa vezető gazdaságában, talonban kell tartaniuk a Balpárttal való esetleges koalíciót.
Platzeck most beismerte, nagy hiba volt a brandenburgi „különút”. Nevezetesen az, hogy a tartományt 1990-2002 között kormányzó Manfred Stolpe idején nem világították át a képviselőket, ahogy azt a többi keleti tartományban megtették. Stolpe a volt NDK evangélikus egyházának magas rangú funkcionáriusaként maga is rendszeres kapcsolatban állt a Stasival, de mindig azt állította, soha senkinek sem ártott.
A Baloldal a spicliügyek kapcsán azt hangoztatja, hogy részben már ismert dolgokról van szó. Kerstin Kaiser frakcióvezető például másfél évtizeddel ezelőtt maga állt a közvélemény elé azzal, hogy a volt Szovjetunióban tanult ösztöndíjasként, „Kathrin” fedőnéven egyetemista társairól jelentett. Platzeck pedig azzal próbál érvelni: a piros-vörös koalíció nem akarja lezárni az NDK-s múlttal való szembenézést, de egy második esély megilleti azokat a demokratikus keretek között az elmúlt húsz évben helyt álló „terhelt múltúakat” is. Az ellenzéki pártok mindezt másként látják: a CDU egyik brandenburgi képviselője a piros-vörös kormány beiktatásán abban a rabruhában jelent meg, amit a Stasi börtönében viselt.
