„Mostanában Orbán Viktort a Nemzeti Galériában is látni lehet. Ott csak alig pár centiméter magas, a haja hosszú, és tízezrek gyűltek össze előtte a Hősök terén. A jelenet 1989-ből származik. Orbán akkor azt követelte, hogy temessék újra a nemzeti szimbólumnak számító Nagy Imrét – ez merész lépés volt” – indítja szerda déli vezető cikkét a Spiegel Online. A német hetilap internetes felületén megjelent cikk szerint ez a pillanat méltó volt a vászonra, de Debreczeni József csak udvari festészetről és Orbán-diktatúráról beszél, hosszan sorolva a példákat, hogy a kormányfő mindenhova a bizalmasait ülteti az államügyészi széktől a bíróságokon át a monetáris tanácsig – és Schmitt Pál személyében egészen a köztársasági elnök hivataláig, és ezzel hosszú időre előre a saját belátása szerint alakíthatja Magyarország sorsát.

Az Európai Bizottság emiatt már hangot adott az aggályainak, és utat nyitott a kötelezettségszegési eljárások előtt, mondván, a Magyar Nemzeti Bankról, az adatvédelmi ombudsmanról és a bírók korai nyugdíjazásáról szóló törvény az európai jogrendet sérti. Orbán némi hezitálás után most már „a legjobb védekezés a támadás” elvén száll szembe azzal, amit a nemzetközi baloldal hazugságainak és rágalmainak nevez – írja a Spiegel Online.

Maga a kormányfő ezen kívül alig mond valamit a bírálatokról. Leszögezte, az „erő”, és nem az „érvek” előtt hajlik meg, de az interjúkérelmekre adott válaszok napokig váratnak magukra, és megtörtént, hogy a kormányfő egyik munkatársa telefonon a miniszterelnök honlapjára és a Facebook-oldalára irányította az érdeklődő újságírót. Ez a két honlap természetes közegében mutatja Orbánt: egyetemavatón, néha feleségével és öt gyermekével, vagy éppen szenvedélyes futballjátékosként.

Prőhle Gergely viszont már máshogy beszél. A volt berlini nagykövet, jelenlegi államtitkár-helyettes irodájában teával fogad. Abszurdak a Magyarország elleni vádak, és csak a politikai ellenfelek „frusztrációját” tükrözik – mondja a Spiegel Online szerint a politikus, aki óvatosan választja meg a szavakat, és szeretné, ha „retorikai túlzások” helyett konkrét törvényekről folyna a vita. Prőhle „magabiztosan” állítja, hogy Magyarország az Európai Unió tagja és az is marad, az Európai Bizottsággal pedig lesz megegyezés. Amikor a német hetilap a miniszterelnök vezetési stílusáról kérdezte, Prőhle „mély levegőt véve előrehajol, és ízig-vérig diplomataként így fogalmaz”: Orbán egy demokratikus érzelmű és demokratikusan választott politikus, aki tökéletesen kihasználja a demokratikus államberendezkedés nyújtotta lehetőségeket.”

A Spiegel Online szerint mindezzel az utca embere nem feltétlenül ért egyet. Egy Oktogonnál megszólított hölgy a német hetilapnak azt mondja, ez nem demokrácia többé. Ő a kevesek egyike, aki nyilatkozni hajlandó. Az emberek többsége csak elutasítóan int, ahogy Orbán nevét hallja. Sokan, akiket a Spiegel megszólított, hogy helyeslik-e a Brüsszel által indított eljárásokat, kérik, hogy ne említsék őket név szerint a cikkben. „Valakinek végre helyére kell tennie Orbánt” – mondja egyikük.

Persze van, aki ezt másképp látja. A pécsi Fischer Éva elárulja, bármikor újra Orbánra adná voksát. Orbánnak és a Fidesznek nincs alternatívája – magyarázza a 71 éves volt óvónő. „És ki akar egy olyan miniszterelnököt, aki hibátlan?” – fűzi hozzá.

De Orbán mindegyre csak veszít a támogatottságából. Amíg másfél évvel ezelőtt a Fidesz 53 százalékon állt, az aktuális felmérések szerint már csak 35 százalékot tudhat magáénak – írja a Spiegel, amely szerint a miniszterelnök ezt az EU rosszfiújának a szerepével próbálja meg ellensúlyozni, és emiatt kormánytisztviselők kritizálják is, igaz, csak zárt ajtók mögött. Orbán másrészt mártírt is játszik: mottója az, hogy mindenki csak a szegény Magyarországot bántja, ám ő nem hagyja, hogy népe ilyesféle sérelemnek legyen kitéve.

A Spiegel szerint Orbán ezzel a patrióta hangnemmel ugyan elégedetten tartja híveit, akiket szintén megvisel a gazdasági válság, de az EU-ellenes hangulat felszításával veszélyes játékot is űz: a szélsőjobboldali Jobbik néhány felmérés szerint már a 2010-ben leléptetett szocialistákat is beérte a népszerűségben.