Első hivatalos látogatását az amerikai fővárosba menetrend szerinti British Airways járattal tette meg David Cameron, innen pedig vonattal utazik tovább New Yorkba. Ezzel a Downing Street becslése szerint 200 ezer font takarítható meg, ami a megszorító intézkedések közepette nem elhanyagolható összeg. Az utazási terv további előnyeként a kormányfő nem volt összezárva a tudósítókkal. A szokásoktól eltérően felesége nem kísérte el a bemutatkozó vizitre, hiszen Samantha Cameron a közeljövőben hozza világra negyedik gyermekét.

Brit kormányfők washingtoni tartózkodásának minden pillanatát árgus szemmel követik az újságírók, a legendás „speciális viszony” meglétének vagy hiányának legapróbb jelére is ügyelve. Míg Tony Blair és George W. Bush a papírformával ellentétben szívélyes kapcsolatot tartott fenn, Gordon Brown és Barack Obama nem találta meg egymással a hangot. Az exkormányfő tavalyi New York-i látogatása alkalmából munkatársainak öt nekiveselkedés után sikerült elérni, hogy Obama néhány feszült percet töltsön el vele az ENSZ konyhájában. Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy Cameron kérte, a közvélemény ne foglalkozzon „megszállottan” a viszonnyal. Mint hangsúlyozta, nem szabad „vak lojalitást” várni az Egyesült Királyságtól az Egyesült Államok iránt, annak ellenére, hogy ő személyesen „szégyentelenül Amerika-párti”. Az amerikai elnök ugyanakkor szkeptikusabb Nagy-Britanniával szemben, mint elődei voltak. Ezért az eredeti tervek szerint nem szánt többet, mint egy jó órát londoni vendégének, és ami még barátságtalanabb gesztus, nem hívta meg vacsorára sem a Fehér Házba.

A megbeszélések egyik központi kérdése az afganisztáni misszió jövője volt. Liam Fox védelmi miniszter a napokban kijelentette, hogy a brit arcvonalbeli támadó egységek 2014-re kivonulnak a belső-ázsiai országból. Az előzetes napirendet, melyen Cameron egyik kedvenc projektje, a világméretű szabadkereskedelem fellendítése is szerepelt, felborította azonban a BP immár három hónapja tartó környezetvédelmi drámája a Mexikói-öbölben. Obama elnök számos alkalommal intézett már szenvedélyes kirohanást a vállalat ellen, az olajszennyeződési válság tetőpontján „British Petroleumként” emlegetve. A feszültséget csak fokozta, hogy közvetlenül Cameron indulása előtt négy New York-i, illetve New Jersey-i szenátor személyes találkozást kért a brit kormányfőtől, hogy megvitathassák a 270 személy halálát okozó lockerbie-i repülőgéprobbantás egyetlen elítéltje, Abdelbászet Ali al-Megrahi múlt év augusztusi szabadlábra helyezését. A Pan Am 103-as járatának 259 áldozata közül a legtöbben ebből a két államból származtak. Cameron, ha vonakodva is, végül eleget tett a lapzártánk után megvalósult felkérésnek.

A szenátorok azt az információt kívánták kipuhatolni, hogy a BP szerepet játszott Al-Megrahi kiszabadulásában. Az olaj- és gázipari óriás a brit kormányra gyakorolt nyomással vonzó koncessziókhoz próbált volna jutni Líbiában. Cameron abban a szerencsés pozícióban van, hogy a végül nem is a kialkudott fogolyátadási szerződés alapján, hanem méltányossági okokból kiengedett „líbiai beteg” szabadlábra helyezése ellen egy éve a leghatározottabban tiltakozott. A Downing Street eleve arra az álláspontra helyezkedett, hogy az előrehaladott prosztatarákban szenvedő Al-Megrahinak az autonóm skót kormány kegyelmezett meg. A BP ugyan elismerte, hogy lobbizott a fogolytranszfer tárgyalások felgyorsítása érdekében, de nincs bizonyíték ennek nyomán elnyert üzletekre.