Sötét árnyékok, beláthatatlan perek
Németország a hágai Nemzetközi Bíróságnál akarja megtámadni a legmagasabb olasz polgári jogi fórum, a római semmítőszék októberi döntését. Ennek értelmében a német kormány az 1944-es civitellai mészárlás túlélőinek egymillió eurós kárpótlást köteles fizetni. Berlini vélemények szerint az olasz semmítőszék ítélete olyan precedenst teremthet, amely nyomán Németországnak a II. világháború során elkövetett mészárlásokkal és más súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos kártérítési panaszok özönével kell szembenéznie.
A toszkánai Civitellában a Wehrmacht megtorló akciója során a német katonák mintegy 200 civilt – férfiakat, nőket és gyermekeket – öltek meg. A brutális fellépéssel akarták megbosszulni, hogy a partizánok korábban három német katonával végeztek. A megtorló akció során a Wehrmacht-alakulat tagjai a civitellai templomba menekült embereket kirángatták az utcára, és ott tarkón lőtték őket – elevenítette fel a 63 évvel ezelőtti rémtettet a müncheni Süddeutsche Zeitung.
Tavaly ősszel a római hadbíróság a mészárlásban részt vevő egyik volt alttisztet távollétében életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Több egykori áldozat hozzátartozóinak pedig kártérítést hagyott jóvá azzal, hogy ezt Németországnak kell megfizetnie. A berlini kormány megtámadta a kárpótlási döntést a semmítőszéknél – nem sok sikerrel, az ítélet változatlanul jogerős.
A berlini külügyi tárca szóvivője azt nyilatkozta: Németország tisztában van erkölcsi felelősségével, de nem fog kárpótlást fizetni az áldozatok hozzátartozóinak. Emlékeztetett rá, hogy az egykori NSZK 1961-ben, egy akkori nyugatnémet-olasz kormányzati megállapodás keretében 40 millió márkás kárpótlást folyósított.
A civitellai nem az egyedüli háborús ügy, amely ránehezedik a német-olasz viszonyra. A Népszabadság is beszámolt arról, hogy az idén júniusban a római semmítőszék jóváhagyta azon bírósági döntéseket, amelyek értelmében a német állam háborús bűnök esetében nem hivatkozhat immunitására. Így a Duce, Benito Mussolini bukása után, 1943-1944-ben németországi kényszermunkára elhurcolt olaszok kárpótlási pereket indíthatnak a szövetségi köztársaság ellen – írta a Süddeutsche Zeitung. A müncheni lap szerint a római semmítőszéki ítéletek következményei beláthatatlanok. Szakértők tízezret meghaladó kárpótlási keresettel számolnak, ugyanakkor a semmítőszék állásfoglalásai az egykor kényszermunkára elhurcolt 600 ezer olasz családjainak is munícióval szolgálnak.
Berlin már a nyáron sem zárta ki jogi ellenlépések lehetőségét. A civitellai ügy nyomán azonban biztos, hogy a német kormány Hágában megtámadja a szerinte nemzetközi jogba ütköző semmítőszéki döntést – írta német külügyi forrásokra hivatkozva a WeltOnline és a SpeigelOnline. Német sajtóértesülések szerint Olaszországban jelenleg több mint ötven, a civitellaihoz hasonlatos eljárás van folyamatban.
Berlinben és Rómában azt hangsúlyozzák: sem a hágai perrel, sem pedig az olasz igazságszolgáltatás előtt futó ügyekkel nem akarják megterhelni a két EU- és NATO alapító tagállam baráti viszonyát. A római La Repubblica viszont úgy látja, olyan jogi és diplomáciai vitával kell számolni, amely beárnyékolhatja a november közepén Triesztben esedékes olasz-német kormányzati csúcstalálkozót. Különösen annak fényében, hogy a semmítőszéki ítéletek nyomán az olasz hatóságok záloggal terhelhetik meg az itáliai német állami ingatlanokat, így például a Goethe Intézet tulajdonában lévő épületeket.
Németország – a mindenkori olasz kormány támogatásával – eddig azzal hárította el a kárpótlási igényeket, hogy egy állam immunitást élvez egy másik állam bírósága előtt. A semmítőszék felfogása szerint azonban az állami immunitás elve az emberiség elleni bűnök, így a háborús kényszermunka esetében érvényét veszti.
A német bíróságok eddig következetesen elutasították a kényszermunkára hurcolt olaszok egyéni kárpótlási kereseteit. A náci rezsim által kényszermunkára fogottak kárpótlására 2000-ben életre hívott alapítványból az olaszokat kihagyták, mondván ők „privilegizált helyzetben” voltak a kelet-európaiakhoz képest. Valójában az olaszokkal is ugyanolyan brutális kegyetlenséggel bántak, mint a lengyelekkel, az oroszokkal vagy az ukránokkal.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az olasz bíróságok más európai államban elkövetett náci háborús bűnök miatt elindított jóvátételi kereseteket is befogadnak. Így történt az 1944-ben, a görögországi Distomóban elkövetett vérengzés túlélőinek keresetével is. A római semmitőszék pedig az idén jóváhagyta, hogy a második világháborús cselekményekkel kapcsolatos kárpótlási igények itáliai német állami tulajdon terhére érvényesíthetőek. A distomói túlélők ügyvédje elérte, hogy jelzálog kerüljön a Comói-tó mentén fekvő Villa Vigonira. A német állami tulajdonban lévő kulturális intézetet azóta kényszerárverés fenyegeti, mivel az ügyvéd a befolyó pénzből akarja kifizettetni a kárpótlást.
