Ráadásul a kereszténydemokraták színeiben választották meg a jogászt, aki öltöny-nyakkendőben és piros edzőcipőben kampányolt, hogy ezzel is mutassa: személyisége eltér az Angela Merkel vezette CDU-t gyakran (tévesen) még mindig koros urakkal azonosító közvélekedéstől.

Sridharan a több mint 17,6 millió lakosú tartományban, Észak-Rajna–Vesztfáliában megrendezett hét végi helyhatósági választásokon győzött. A háromgyerekes családapa és gyakorló katolikus sikere azt is jelenti, hogy a CDU-nak több mint két évtized után sikerült visszaszereznie egyik korábbi fellegvárát. A szövetségi város 1994-ben azzal írt történelmet, hogy a szociáldemokrata (SPD) Bärbel Dieckmann személyében először választottak meg nőt ilyen magas önkormányzati posztra.

Ashok-Alexander Sridharan

Az önkormányzati erőpróbán a rivális CDU és az SPD ugyan elhódított egymástól korábban a pártszínek alapján „feketének” vagy „vörösnek” mondott városokat, az igazi meglepetést azonban a roppant alacsony részvétel jelentette. A választók alig 41 százaléka ment el voksolni, 2009-ben ez a mutató még meghaladta az 52 százalékot.

A visszaesés nem lepte meg Michael Kaedinget, a Duisburg-Esseni Egyetem politológusprofesszora szerint az országos, tartományi vagy helyi választásokon tapasztalható érdektelenség alapvetően egy több évtizedes folyamatra, a társadalmi deformációra vezethető vissza. Nevezetesen arra, hogy az alacsonyabb szociális státuszú emberek kiszorulva, kiszorítva érzik magukat. Választani a skálán magasabb pozíciót elfoglaló polgárok és persze – szintén csökkenő számú – párthívek mennek el.

A trendet látva a CDU kapcsolni próbál. Peter Tauber, a kereszténydemokraták főtitkára a 2017-ben esedékes következő Bundestag-választáson sok fiatal, női, illetve „bevándorló hátterű” jelöltet szeretne indítani. Ami persze nem lesz olyan könnyű: jelenleg a 450 ezer párttag mindössze negyede nő, a 75 százalékos többséget adó férfiak átlagéletkora pedig meghaladja az 59 évet. A bajor testvérpártnál, a CSU-nál a nők aránya mindössze húsz százalék, igaz, a keresztény-szociálisok is fogadkoznak, hogy nyitni akarnak a fiatalok és a nők felé. A bevándorló családokból származók esetében óvatosabbak: nem utasítják el, de nem is hangsúlyozzák.

A bevándorlás és menekültkérdés amúgy is elidegeníti egymástól a CDU-t és a CSU-t. Horst Seehofer bajor tartományi kormányfő és egyben CSU-elnök többször igen élesen bírálta Merkelt a szíriai menekültek beengedésével kapcsolatos „érzelmileg túlfűtöttnek” minősített döntése miatt. Seehofer aztán rátett egy lapáttal, amikor azt találta mondani, hogy a kancellár asszony láthatóan egy „másik Németországot” – értsd egy minden értelemben színesebb-tarkább szövetségi köztársaságot – akar.

Bármennyire is lázadozik a bajor tartomány feje, a berlini nagykoalícióban eddig mindent megszavazott. Igaz, Merkel engedett neki – például a 2016-tól induló, az Európán átutazó magyarokat is érintő autópályadíj bevezetésével. Emlékezetes, hogy a 2013-as Bundestag választási kampányban Merkel azt mondta: vele sose lesz autópályadíj. Aztán mégis lett. Bevándorlásügyben szintén igyekezett mindenki kedvére tenni. Előbb kaput nyitott, hogy utána behúzza a vészféket.