Soros: vesztébe rohan az eurózóna
Egy súlyos recessziót – véli Soros György – csak azzal lehet elkerülni, ha a politika radikális intézkedésekre szánja el magát. Ennek egyik legfontosabb eleme egy adók kivetésére és kötvénykibocsátásra jogosult európai pénzügyminisztérium (treasury) létrehozása lenne.
A magyar származású befektetési szakember szerint az egyetlen megoldást az adósságszolgálati válságra az euróövezeti támogatási alap egy közös pénzügyminisztériummá való átalakítása, valamint Görögország, Portugália és esetleg Írország „rendezett csődbemenetelének” elfogadása jelentené. Az adók kivetésére és kötvények kibocsátásra jogosult közös pénzügyminisztérium hiánya „az euró létrehozásának olyan rejtett szerkezeti hiányossága”, ami nemcsak hogy az egységes európai fellépést akadályozza meg válságok idején, de egyenesen egyes kormányok kénye-kedvének teszi ki az egész régiót – fejti ki Soros György. Ez az a súlyos hiányosság, ami a Lehman Brothers 2008-as összeomlásával kiváltott nemzetközi pénzügyi válságnál is nehezebben kezelhetővé teszi az euróövezeti adósságszolgálati válságot – mutat rá az üzletember.
Az EFSF európai pénzügyi stabilitási eszköz és az azt 2013-ban felváltó ESM európai stabilitási mechanizmus lehetne az a hiányzó láncszem, amivel meg lehetne állítani a sodródást a válság feltartóztathatatlan örvénye felé, bár ehhez új közösségi szerződés megkötésére lenne szükség és Németországban merev ellenállásba ütközne.
Egy ilyen lépés ugyanis elsősorban Németországban élezné ki az ellentéteket. „A német közvélemény még mindig abban a hitben él, hogy módjában áll választani a támogatás illetve az euró feladása között” – írja Soros György, aki szerint ez „nagy tévedés”. A pénzügyi rendszerben a vagyon és az adósság olyan szoros szövevénye alakult ki, hogy az euró kudarca a politika által már kezelhetetlen „leolvadást” okozna. „Minél később ébred rá a német közvélemény erre, annál nagyobb árat kell majd fizetnie, és nem csak neki, de a világ többi részének is” – mutat rá Soros György a „Van jövője az eurónak?” című írásában.