A Gázai övezetből visszatérő izraeli katonák Baz Ratner / Reuters

A két nőt semmi, sem biztonsági falak, sem katonai ellenőrző pontok, sem a rakéták nem tudják elválasztani. Három éve ismerik egymást. S miközben a palesztin és a zsidó oldalon egyre nagyobb a másik iránti gyűlölet, ők változatlanul barátnők. És változatlanul küldenek egymásnak naponta több SMS-t.

A gázai Maha Mehanna (43) és a netivi Roni Keidar (70) sosem hasonlítják össze a helyzetüket, ezt nem is lehetne. Az SMS-ekkel az a céljuk, hogy bátorítsák egymást. S egyben jelzik egymásnak: tisztában vannak vele, hogy a másik fél is szenved a háborúban – derül ki a kolumnás riportból, amelyet a berlini Der Tagesspiegel közölt keddi számában.

„Roni, egyre rosszabb a helyzet, érzem, hogy közel a halál. Nem hiszem, hogy túléljük. Szeretlek, ölellek” – írta előző este Maha. Roni azzal válaszolt, hogy „Nem, ez nem fog megtörténni, túl fogjátok élni! Sosem bocsátom meg a Hamasznak, ha valami történik veletek! Szeretlek, ölellek!”

A két asszonyt a kényszer és a véletlen hozta össze. Több mint három évvel ezelőtt Roni önkéntesként dolgozott egy izraeli civil szervezetnél, amelynek tagjai a gázai határról beteg palesztin gyermekeket kísértek izraeli kórházakba.

Maha az unokaöccsét kísérte el, a kamaszfiún csontvelő-átültetést hajtottak végre egy Tel-Aviv-közeli klinikán. A sors úgy rendelte, hogy Roni lett a kísérőjük és a sofőrjük. Visszafelé mindig bementek Roniékhoz, Maha megismerte a zsidó családot. Fordítva ez nem történhetett meg, Gázába izraeliek nem mehetnek.

A két barátnő utoljára júniusban látta egymást. Maha és időközben nagykorúvá cseperedett unokaöccse békeaktivisták az alternatív konfliktuskezelésért és az izraeli blokád megszüntetéséért fellépő civil szervezetben. Roni nemrég egy amerikai újságírót kért meg, hogy adjon át egy borítékot Mahának: egy kis pénzt küldött, hogy gázai barátnője vegyen néhány finomságot a ramadán végén – olvasható a Der Tagesspiegelben.

Maha és Roni nem mindenben ért egyet. Abban viszont igen, hogy képesek egymás mellett élni, mert mindkettőjüknek joguk van arra, hogy ott éljenek. Ahogy a többi palesztinnak és a többi izraelinek is. Nem hagyják, hogy a politika határozza meg, kikkel barátkoznak. S azt sem, hogy bárkit is ellenségként megbélyegezzenek. Egyikük sem a másikat teszi felelőssé a szenvedésekért, hanem a politikusokat.