A minisztérium úgy jellemezte a nagy hatótávolságú rakéták elfogására tervezett, egyelőre fejlesztés alatt álló rendszer legújabb tesztjét, hogy azt "különösen valósághű körülmények között" végezték el.

Az alaszkai Kodiakról robbanófej-utánzattal ellátott rakétát lőttek fel, amelyet a kaliforniai Vandenberg légitámaszpontról indított elfogó rakéta semmisített meg a Csendes-óceán felett, kétszáz kilométer magasságban. Az ellenséges rakéta sebessége és röppályája egy elképzelt észak-koreai támadást modellezett.

Az első közlések szerint a rakétapajzzsal végzett kísérletek során most első alkalommal alkalmaztak megtévesztő manővereket. A teszt kiértékelése után azonban közölték: a célpontul szolgáló rakéta nem hajtotta végre a tervezett elhárító műveleteket. Az erről beszámoló Patrick O,Reilly főparancsnok nem részletezte, milyen manővert terveztek, de az általános megoldás szerint a radarberendezések megzavarására alkalmas "csalit", vagy sok apró, a levegőben szétszóró tárgyat alkalmaznak ilyen célra. Elfogó rakétaként olyan rakétát használtak, amelyről egy kisebb robbanóeszköz válik le a levegőben.

A parancsnok összességében sikeresnek minősítette a tesztet. A védelmi minisztérium tájékoztatása szerint az eddigi 13-ból ez volt a nyolcadik eredményes kísérlet.

Az észak-koreai és iráni támadások veszélyével indokolt program a Bush-kormányzat egyik zászlóshajója. Tervezett kiterjesztése Európára Oroszország heves ellenzését váltotta ki.

Az 1999 óta zajló program bírálói azonban megkérdőjelezik, hogy érdemes volt-e az amerikai kormánynak 100 milliárd dollárt elköltenie a rendszerre. Egyesek kételkednek benne, hogy a rakétapajzs képes lesz ellátni tervezett feladatát. Más vélemények szerint teljesen valószínűtlen, hogy bárki hosszú hatótávolságú rakétát lőne ki az Egyesült Államokra, hiszen az esetleges támadónak tudnia kell azt is, hogy szinte bizonyosan nagy erejű válaszcsapásra számíthat.