Scheppele Magyarországról: részeiben ép, egészében szörnyszülött

A Princeton Egyetem professzora az Európai Parlamentben Frankenstein-szerű államokról, „frankenstate”-ekről beszélt.

Frankenstein-szerű államokról, „frankenstate”-ekről beszélt a magyar kormány alkotmányos átalakítását rendszeresen bíráló Kim Lane Scheppele. A Princeton Egyetem professzora az Európai Parlamentben a zöldek által rendezett „Amikor veszélyben van a jogállam – Mi tehet az EU?” című rendezvényén vett részt Brüsszelben. Scheppele amellett érvelt, hogy valóban szükség van egy olyan „koppenhágai bizottságra”, amely holisztikusan tudja vizsgálni a tagállamokban felmerülő demokratikus aggályokat. Kifejtette: az EU demokratikus deficitje miatt megszületett az az igény, hogy az Európai Bizottság (EB) legyen politikusabb intézmény. Ezért az EB egy idő után már nem lesz képes a szerződések őrének semleges szerepének betöltésére az uniós jog betartatása terén.

A „koppenhágai bizottság” neve a csatlakozáskor megfogalmazott feltételrendszerre utal, amit koppenhágai kritériumként ismerünk. A Magyarországgal kapcsolatban is sokszor megfogalmazott aggodalom az, hogy a tagállam csatlakozása után az EU-nak nincs eszköze arra, hogy az ezeknek a kritériumoknak való megfelelést biztosítsa. Ennek a bizottságnak a létrehozása igényként fogalmazódik meg a Magyarországgal foglalkozó Tavares-jelentésben is.

Scheppele is elismerte, hogy egy új intézmény létrehozása időigényes, ezért köztes megoldást is ajánlott az unió számára. Magyarországot nem megnevezve jelezte, hogy kreatív alkotmányjogászok össze tudnak rakni úgy olyan alkotmányos keretet, hogy azok önmagukban nem aggályosak, de együttesen már veszélyt jelentenek a demokráciára. A weimari alkotmányt hozta fel példaként, melynek 25. cikke megengedte az elnöknek, hogy különösebb indok nélkül feloszlathassa a törvényhozást. A 48-as cikk pedig felhatalmazta az államfőt, hogy szükségállapotot hirdessen és rendeleteket alkosson, amíg a törvényhozás ezt neki engedi. Együtt a két alkotmányos cikk már problémás.

Magyar példát is mondott Scheppele: az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha az március végéig nem bírja elfogadni a költségvetést, ugyanakkor a költségvetési tanács megvétózhat – akár március 31-én is – bármilyen olyan büdzsét, ami az államadóssághoz hozzátesz. Ezek után fel lehet oszlatni a törvényhozást. Scheppele emlékeztetett, manapság Európában tulajdonképpen nincs olyan költségvetés, amely nem növeli az államadósságot. Külön probléma – mondta a kutató –, ha az államfőt és a tanács elnökét ugyanaz jelöli ki. Innen a Frankenstein mint jelző: részeiben ép, egészében szörnyszülöttekről van szó.

Scheppele szerint ezért az Európai Bizottságnak rendszerszerűen kéne vizsgálnia a rendszerszerű aggodalmakat: ha láthatóan egy tőről fakadnak az aggályok, a kötelezettségszegési eljárásokat nem egyesével (ahogy tette Magyarország esetében), hanem csokorban kéne elindítania. – Hiszen az adott tagállam az egyes uniós jogsértéseket könnyen orvosolja, de az még nem lesz hatással az egész rendszerre – érvelt a professzor. Szerinte ezzel a megközelítéssel az Európai Bíróság is teljes képet kap a problémáról, és nem csak egyes jogsértésekről kell elkülönülten döntenie. Scheppele szerint a szankcióknak nem a bíróság által kiszabott pénzbeli bírságoknak kéne lenniük, amelyek a tagállami büdzséket terhelik, hanem hatékonyabb lenne az uniós források felfüggesztését bevetni.

A mérsékelt érdeklődés mellett megtartott rendezvényen egyébként több kutató, civil szervezet, illetve uniós cserélt eszmét arról, milyen eszközökkel lehetne a jogállamiságnak hatékonyabban érvényt szerezni az EU-ban.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.