Schengen kell, de...
Az uniós polgárok szabad mozgását lehetővé tevő schengeni rendszert, mint az egyik legfontosabb vívmányt gyengíteni nem szabad, erősíteni viszont kellene – ezzel az egyszerre bátorító és aggodalomra okot adó egyetértéssel zárult az uniós belügyminiszterek rendkívüli brüsszeli találkozója, amelyet a magyar elnökség hívott össze az utóbbi hetekben növekvő feszültség láttán.
A cél az volt, hogy a tagállamok kibeszéljék magukból frusztrációjukat, azt követően, hogy a Líbiából elmenekülő 750 ezer emberből 25 ezer Európa felé vette útját, s ez a kis létszám is szinte megoldhatatlan feladat elé állította az uniót, egyes tagországokon belül pedig politikai viharokat keltett, növelve a bevándorlás-ellenes populista pártok népszerűségét és a kormányok nehézségeit.
Az unión belüli ellentétek akkor éleződtek ki igazán, amikor Olaszország a partjaira érkező észak-afrikaiaknak tartózkodási engedélyt adott, s Franciaország felé tartó vonatokra ültette fel őket. Párizs erre határai ellenőrzésének visszaállításával válaszolt, s ezt a módszert számos nagy tagállam helyeselte is. A rendkívüli tanácsülés előestéjén aztán Dániából is megérkezett az értesítés, hogy Koppenhága elsősorban a vámellenőrzés szigorításáról döntött – hangsúlyozottan a schengeni szabályokon belül -, mert fel kíván lépni a kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelemmel szemben, hivatkozva egyébként a bűnözés növekedésére is.
Ebben a légkörben ültek csütörtök reggel tárgyalóasztalhoz a belügyminiszterek, s az elnöklő Pintér Sándor az első kör után elégedetten nyugtázta, hogy Schengent felszámolni, gyengíteni senki sem akarja. Erősítését viszont igen.
A részletekről tovább folyik a vita, hátha sikerül a júniusi csúcstalálkozóra elfogadható ötlettel előállni. A Bizottság részéről Cecilia Malmström azt hangoztatta, hogy az összetett probléma átfogó kezelést érdemel, közös menekült- és bevándorlásügyi politikát kéne kidolgozni, megszigorítani a külső határok ellenőrzését, s úgy alakítani a schengeni szabályokat, úgy tisztázni az előírásokat, hogy a kritériumok minden tagország számára világosak, egyértelműek legyenek. A rendszer irányítása egyre inkább közösségi legyen, ne lehessen egyoldalúan bevezetni a határellenőrzést, s ezzel csökkenteni a bizalmat a szomszédos országok iránt. Ám egyértelmű, hogy számos tagország továbbra is úgy gondolja, hogy a feltételrendszer egyértelműsítése után is tagállami hatáskörben kellene maradnia a határellenőrzési döntésnek.
Ebben a felhevült légkörben a dán döntésről alig esett szó, holott az unióban – például a lépést élesen bíráló Németországban – amúgy nagy visszhangot váltott ki. A koppenhágai belügyminiszter csupán rövid tájékoztatásra szorítkozott és bejelentette, hogy az intézkedés megfelel a schengeni szabályoknak, amelyek ma is lehetővé teszik a határellenőrzés visszaállítását. Ám a Bizottság szóvivője és Malmström is kitért az egyértelmű válasz elől, hogy ez valóban így van-e, mondván még tanulmányozzák a dániai belpolitikai alku keretében született akció részleteit, azok valóban beleillenek-e a schengeni egyezménybe és általában az uniós alapszerződésnek az áruk szabad mozgását illető pontjaiba. S nyilván meg vizsgálni, mit tehet az Európai Bizottság, ha nem.
