A jobboldal egyetlen vigasza az lehet, hogy nehéz lesz rosszabbul szerepelni, mint hat éve, amikor is a baloldal a huszonhat (ebből huszonkettő „anyaországi”) régióból csak Korzikát és Elzászt nem nyerte meg. Még szeptemberben a kormánypárt első embere,  Xavier Bertrand „öt-hét elhódítható régióról beszélt”, addig ma már „nem vállakozik előjelzésre”.  Jean-Claude Gaudin, jobboldali szenátor és Marseille polgármestere pedig megállapította, hogy „a politikai klíma nem túl  kedvező”. Érthette ez alatt a főleg a tradícionális jobboldali szavazókazókat sokkoló Jean Sarkozy- és Frédéric Mitterrand-affért, a feltartóztathatatlanul növekvő munkanélküliséget, az amúgy is rossz szociális klímát, a kormány terveivel – elsősorban az önkormányzati rendszert átalakító és főleg az iparűzési adót megszüntető reformokkal – nyíltan szembeálló jobboldai polgármesterek „lázadását”, melyek persze elbizonytalaníthatják a szavazókat is. Gaudin meglehetősen nyíltan fogalmazott: „a kormánytöbbség jelenleg Nicolas Sarkozy”, azaz minden az elnökön múlik.

Az elnök nem is nézi tétlenül csapatai igen rossz állapotát: újra előtérbe került a közbiztonság témája, melyet Sarkozy az egyik párizsi külvárosban, Seine-Saint-Denis-ben hirdetett meg, azaz keményebb rendőri fellépést, videokamerák ezreit az utcákon és az iskolákban. A tradícionális jobboldali tábor visszaszerzését szolgálja – különösen, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front újra feljövőben van, ami komoly gondokat okozhat a választás második fordulójában – a kormány által most kezdeményezett széles körű vita a „nemzeti identitásról”.

Ennek lebonyolítói és helyszínei egyébként azok a prefektúrák lesznek, melyek felelősek a bevándorlók tartózkodási engedélyeinek elbírásáért is. A baloldali, vagy egyszerűen republikánus közvéleménynek éppen ez a problémája magával a vitával: természetesen lehet a francia „nemzeti identitásról” beszélni, de ezt a kormány egyértelmű összefüggésben kezeli a bevándorlással (sőt, magának a minisztériumnak is „nemzeti identitás- és bevándorlásügyi minisztérium” a neve), amit tényleg nehezen lehet máshogy értelmezni, mint hogy a „nemzeti identitást” a bevándorlás veszélyezteti. Ez egy olyan hagyományosan befogadó, sőt a történelemben gyakran az emigránsok második hazájának számító országban, mint Franciaország, bizony Nicolas Sarkozy fellépéséig a szélsőjobboldal terrénuma volt.

Jellemző a kemény kéz politikájának egyértelmű visszatérésére, hogy a „papírnélküliek”, azaz a Franciaországban munkával rendelkező, de tartózkodási engedéllyel nem bíró, helyzetét a kormány nem a honosításukkal, hanem az őket alkalmazó cégek fokozottabb büntetésével kívánja „megoldani”, mint ezt Sarkozy a napokban bejelentette.

Kérdés, hogy ezeket a nyíltan a bevándorló-ellenes érzelmekre játszó, gyakran a szélsőjobb nyelvezetével operáló kísérleteket újra siker koronázza-e, mint az elnökválasztáson történt. Sarkozy mindesetre megteszi a magáét.

Sarkozy kitalálta a választott bevándorlást