Sajnálkozás bocsánatkérés nélkül
A brit kormányfő az e heti iskolai és parlamenti szünet első felét minden idők legnépesebb üzleti delegációjának élén Indiában töltötte. A látogatás legnagyobb érdeklődést kiváltó momentuma, egyben záróakkordja mégis Amritszár városának felkeresése volt.
A Dzsallianvala Bagh parkban ugyanis 1919. április 13-án legalább 379 ember vesztette életét és 1200-an sebesültek meg, amikor Reginald Dyer brit tábornok a függetlenséget békésen, fegyvertelenül követelő tömeg közé lövetett. A tábornok először lezáratta a park valamennyi kijáratát, majd ezután lövetett a tömegbe, amíg el nem fogyott a lőszer. Az indiai vezetés szerint a britek által közöltnél sokkal több áldozatot követelt a vérengzés, a halottak száma közel állt az ezerhez.
Az áldozatok hozzátartozói azóta várnak a bocsánatkérésre az egykori gyarmattartó hatalomtól, ám formális megkövetésük ezúttal is elmaradt. David Cameron sem volt hajlandó továbbmenni, mint II. Erzsébet, aki 1997-ben zarándokolt el az atrocitás helyszínére és fejezte ki sajnálkozását a brit történelem általa „nehéz fejezetként” emlegetett tragédiája miatt. Cameron koszorút helyezett el a tömegmészárlás helyszínén, melyet a „brit történelem mélységesen szégyenletes eseményének” nevezett. A kifejezés emlékeztetett Winston Churchill hadügyminiszter 1920-as szavaira, aki „gyalázatos, kivételes és sötét elszigetelt esetnek” minősítette a lövöldözést. A brit miniszterelnök az amritszári kegyhely emlékkönyvébe azt írta: „soha nem szabad elfelejteni, ami itt történt”. Helyszíni tudósítások szerint Cameron azonban kifejtette, helytelennek tartja azt az elvárást, hogy a történelemből kiragadott mozzanatok miatt bocsánatot kellene kérni. Megítélése szerint „az a helyes, ha elismerik, emlékezetbe idézik az eseményeket és tiszteletüket, megértésüket fejezik ki”.
Cameron az első hivatalban lévő brit kormányfő, aki felkereste a véres dráma helyszínét, Amritszárt és annak Aranytemplomát, a szikhek legszentebb helyét. Ennek ellenére lépését csekély lelkesedés fogadta. A helyi Guru Nanak Dev Egyetem történelemprofesszora, Harish Sharma a The Times napilapnak úgy fogalmazott, hogy „részvétnyilvánításból már éppen eleget” kaptak. „Az igazán nagy dolog a tényleges bocsánatkérés lehetett volna”.
A gesztust megfigyelők Lord Ashcroft konzervatív nagyágyú közelmúltban elvégzett közvélemény-kutatásával hozzák összefüggésbe. A korábbi főpénztárnok súlyos problémákat fedezett fel a konzervatívok és az etnikai kisebbségek viszonyában. A befolyásos politikus a nagy-britanniai szikhek megnyerésében látja a legnagyobb lehetőséget.
Az amritszári mészárlás egyébként csak egy azon fájdalmas ügyek sorában, melyek miatt a szigetországtól elvárható lett volna a bocsánatkérés. Indiával kapcsolatban a BBC internetes oldala kiemeli a függetlenné válást csupán négy évvel megelőző 1943-as, hárommillió emberéletet követelő bengáli éhínséget.
