Saját pályán vallott kudarcot a brit kormányfő
Az első visszhangok alapján úgy tűnik, David Cameron, az ellenzék 44 éves vezére jött ki a legjobban a kormányfőjelöltek „történelminek" nevezett első élő nyilvános tévévitasorozat harmadik, egyben utolsó fordulójából. A Sun napilapban naponta felfrissített YouGov poll szerint a tévénézők 41 százaléka gondolta úgy, hogy Cameron volt a szóháború győztese. Az első két menetben meglepően hengerlő fiatal és dinamikus liberális demokrata vezető, Nick Clegg ezúttal könnyűnek találtatott, 32 százalékot ért el, míg Gordon Brown 25 százalékon végzett. A riválisoknak van miért harcolniuk, hiszen alig egy héttel a választás előtt a közvélemény-kutatások szerint a szavazópolgárok egyharmada még mindig bizonytalan.
Csütörtök este a második legnagyobb brit városban, Birminghamben megrendezett, és a BBC-n közvetített vita elméletileg a kormányfőnek kedvezett volna, hiszen legerősebb területére, a gazdaságra összpontosult. Gordon Brown elsősorban a múltban elért eredményeket hangsúlyozta, kitérve arra, hogyan „sikerült megakadályozni, hogy a válságból katasztrófa alakuljon ki". Ahogy ezt David Cameron nem mulasztotta el megemlíteni, a kormányfő „semmi pozitívumot nem tudott mondani a jövőre nézve". Elsősorban a riogatásra „utazott", a harmincas, nyolcvanas és kilencvenes évek elhúzódó recessziójának visszatérésével fenyegetve.
„Igazságtalannak és erkölcstelennek" nevezte a toryk terveit a legtehetősebb réteg örökösödési adójának enyhítésére, egyben a legmagasabb fizetési osztálynak a gyermekek után járó adókedvezményének eltörlésére. Nick Clegg ismét a liberális demokraták másságát igyekezett kidomborítani, mindkét ellenfelét egyaránt hibáztatva a szigetország gazdasági és társadalmi problémáiért. Mind Brown, mind Cameron éles szavakkal támadta a liberális demokrata főnöknek, aki ellentmondásos egyszeri amnesztiát ígér a már tíz éve Nagy-Britanniában tartózkodó illegális bevándorlóknak.
A 163 milliárd fontos költségvetési deficit többször is visszatért az este során. Brown volt pénzügyminiszterként vakmerőnek, a megélénkülést kockára tévő intézkedésnek nevezte azt a változatlanul nem világos konzervatív tervet, mely különböző megtakarítások révén már ebben az évben hatmilliárd fonttal csökkentené a hiányt. Furcsa időzítéssel a vita előestéjén Mervyn King, a jegybank elnöke figyelmeztetett, az elkerülhetetlen megszorító intézkedések olyan népszerűtlenek lesznek, hogy a leendő kormányt egy teljes nemzedék idejére nem fogják a szavazók újraválasztani.
