A Rózsaszín Párduc mögé bújó neonáci terrorcsoport titkai
A most lekapcsolt 32 éves André E. brandenburgi cégtulajdonos napelemekkel kereskedett – vagyis nem a tipikus neonáci profilja. A terrorellenes kommandó a saját lakásán ütött rajta, majd azonnal Karlsruhéba szállították, a szövetségi főügyészségre.
André E. segítette a hírek szerint annak a propagandafilmnek az előállítását, amelyben a neonáci trió vállalta a gyilkosságokat. Ebben a Rózsaszín Párduc című rajzfilmekből kivágott eredeti képsorok felhasználásával üzenik: nem szavakra, hanem tettekre van szükség, olyanokra, mint a 2004-es kölni mutlikulti negyed, Mülheim elleni csőbombatámadás (ebben többen súlyosan megsérültek). De ez a 15 perces, egyszerre óvodás színvonalú és vérfagyasztó videokollázs szolgál a gyilkosságsorozat beismeréseként is.
A nyomozók bizonyítékokat találtak arra is, hogy André E. szoros kapcsolatban volt a terrorcsoport tagjaival, és valószínű, hogy ő is az úgynevezett "Nemzetiszocialista undergroundhoz" (NSU) tartozott.
A militáns és rasszista gyilkosságokat kitervelő, illetve végrehajtó csoportra véletlenül bukkant rá a német rendőrség: egy bankrablás elkövetőit üldözték, amikor rábukkantak egy gyanús lakókocsira, benne két férfi holttestére. A lakókocsiban azonban fegyverek is voltak, amelyeket egy 2007-ben megölt német rendőrtől és súlyosan megsebesített társától vittek el ismeretlenek.
Később további fegyverekre bukkantak egy házban, amely a lakókocsiban elkövetett kettős öngyilkossággal egy időben, vagyis a nyomozás megkezdése után felrobbant. Mint kiderült, a két férfivel együtt lakó nő próbálta így megsemmisíteni a bizonyítékokat. Itt tárolták azokat a lőfegyvereket, amelyekkel a török és görög vállalkozókkal végeztek. Ezek között az esetek között korábban csak a minden gyilkosságnál használt hangtompítós, cseh gyártmányú pisztolyt találták összefüggésként a német nyomozók, akik abból indultak ki, hogy a legtöbb gyilkosság mögött valamiféle zsarolási, védelmi pénzekkel kapcsolatos vita állhatott. Amikor kiderült, hogy az indíték rasszista, azonnal átvette az ügyek felgöngyölítését a szövetségi főügyészség.
Azóta megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb esetekre derül fény: a két férfi, akinek a holttestét a lakókocsiban megtalálták, 1998 óta "eltűnt" a német térképről, illegalitásban szervezték a neonáci gyilkosságokat. Harmadik társuk, Beate Zschäpe előzetes letartóztatásban van, de egyelőre hallgat.
Az ügy rávilágít arra is, hogy a nagypolitikába ugyan nem tudott beférkőzni, de a keletnémet mindennapokban továbbra is jelen van a szélsőjobboldal. Az már korábban köztudott volt, hogy a különféle bajtársi és nemzeti önvédelmi csoportok mögött valójában neonácik rejtőznek, de az mindenképpen meglepetésként érte a társadalmat (és ezek szerint a rendőrséget is), hogy a propaganda és a náci eszmék terjesztése mellett erőszakos, véres cselekményeket is végrehajtanak.
A német szélsőjobboldali NPD vezetője is magyarázkodni kényszerült: a frissen megválasztott Holger Apfel elítélte a terrorizmust és az erőszak minden formáját – de anélkül, hogy ezt összefüggésbe hozta volna a szélsőjobboldali ideológiával. Nehéz azonban azt feltételezni, hogy a zwickaui terrorsejt teljesen függetlenül működött volna.
Németországban már többször szóba került az NPD mint demokráciaellenes és gyűlöletkeltő párt betiltása, de ez elvérzett az Alkotmánybíróságon: a bizonyítékok és a tanúk többsége, aki az államra veszélyes cselekményeket igazolták volna, rendre beépített ügynököknek, az alkotmányvédelem embereinek bizonyultak, ilyen vallomásokra pedig az alkotmánybíróság szerint nem lehet építeni. Éppen ezért meglepő, hogy a nyomozók mit sem sejtettek a zwickaui terrorsejt működéséről: a legtöbb keletnémet bajtársi közösségbe vagy egyéb féllegális szervezetbe általában már régen beépültek hírszerzők.
