A társaság szükségesnek tartja leszögezni, Rózsa Flores és társai nem olyan harcba indultak, amellyel szolidaritást szabadna vállalni.

Az MVSZT szerint nem az első kísérlet Latin-Amerikában, hogy a törvényesen megválasztott baloldali elnököt törvénytelen puccskísérletekkel, gyilkosságokkal kívánják eltávolítani. A társaság szükségesnek tartja leszögezni, Rózsa Flores és társai nem olyan harcba indultak, amellyel szolidaritást szabadna vállalni.

Egyes elemzők másként látják Rózsa Flores Santa Cruzba vezető utolsó útjának lehetséges indítékait, mint a búcsúzó visszaemlékezők. Ezek lényege, hogy Evo Morales megválasztása óta folyik a szervezkedés a gazdag (európai gyökerű) bolíviaiak által lakott és tulajdonolt keleti országrész (földgáz, kőolaj, ón és cinkérckincs, agrobiznisz: óriási szójaültetvények) elszakítására. E törekvések támogatást kaptak Washingtontól, a bolív kormány ezért is utasította ki az amerikai nagykövetet, Philippe Goldberget.

Goldberg a 90-es évek elejétől részvevője volt a jugoszláv polgárháború amerikai háttérdiplomáciájának, egészen Milosevic bukásáig és vád alá helyezéséig. 1994-96 között Boszniában szolgált - ekkor robbant ki a szeparatista konfliktus a szerbek és az albánok között. Goldberg annak a Richards Holbrooke-nak volt szürke eminenciása, aki főszerepet játszott Jugoszlávia dezintegrációjában, a daytoni konferencia és megállapodás tető alá hozásában (ahol is az amerikai diplomata az egyik fõtárgyaló volt). Goldberg rövid kolumbiai és chilei kitérő után 2002-04-ben a pristinai amerikai nagykövetségen tűnt föl, a szekértők szerint Szerbia és Montenegró szétszakításán "fáradozott".

2006-os La Paz-i kinevezésének célja nyilvánvalóan az volt, hogy a Jugoszláviában sikerrel alkalmazott know-how-t az itteni "fehér" szeparatizmus szolgálatába állítsa. A tavaly őszi súlyos, halálos áldozatokkal járó politikai válság közepette (amelyet Morales győzelme váltott ki az augusztusi népszavazáson) a nemzetközi sajtó Bolívia kapcsán a "koszovói opció" lehetőségét emlegette. Hogy nem került sor kenyértörésre, ez az UNASUR (a Dél-amerikai Unió) beavatkozásának és közvetítésének köszönhető.

A Santa Cruz-i központú, öt keleti megyét magában foglaló Media Luna (Félhold) autonómiamozgalom kulcsfigurái között képviseltetik magukat horvát származású bolíviaiak, itt (is) nagy számban letelepedett usztasacsaládok fiai, unokái. Ezek egyik vezetője Branco Marinkovic nagybirtokos és élelmiszeripari nagyvállalkozó, aki az 1952-ben alapított Comité Cívico de Santa Cruzt irányítja, s aki más horvátokkal együtt aktív támogatója a nación camba, a fehér és mesztic "fajú" keleti országrészek önrendelkezését hirdetõ szeparatista-rasszista mozgalomnak és szervezetnek.

A bolíviai horvátok nagy mennyiségben juttattak fegyvereket a horvát erőknek ahhoz a jugoszláviai háborúhoz, amelyben Rózsa Flores szerzett katonai érdemeiért ezredesi rangot kapott Tudjmantól, s horvát nemzet hősnek kiáltották ki. "Tisztelői" közé sorolhatta a háborús bûnökkel megvádolt, 2005 végén a Kanári-szigeteken elfogott Ante Gotovina tábornokot is. Elképzelhető tehát, hogy tavaly ősszel horvátok hívására ment „nemzeti anarchistaként" Bolíviába. A politikai zûrzavar, a polgárháborúvá fajuló válság, ami a bolíviai őslakos (ajmara és kecsua) társadalom támogatását élvező Morales és más politikai vezetők esetleges meggyilkolásával állna (állt volna?) elõ, a jugoszláv polgárháborúhoz hasonlóan kedvezõ konstellációt teremtene vagy teremthetett volna a keleti részek elszakadásához, s vele az oligarchiák gazdasági uralmának megőrzéséhez. Amelynek megtörése a Morales-féle kísérlet igazi tétje.

A Magyar Gárda katonai szakértője?

Az 1960-ban, Santa Cruzban született Eduardo Rózsa Flores múltjával kapcsolatban meghökkentő dolgot állít a magyar szélsőjobb genézisében és jelenében jártas Szemenyei-Kiss Tamás újságíró. Eszerint Rózsa Flores ELTE-s KISZ-titkárságával egy időben, 1989-90-ben az NSDAP/AO magyar osztálya segítségével megszervezett Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok (MNA) is tagja lett, s egyike volt annak a 260 fős hungarista légiónak, amely más európai neonáci fegyveresek mellett - az Antall-kormány hallgatólagos beleegyezésével - harcolt a balkáni háborúban Horvátország felszabadításáért. A hungarista légió 11 harcost veszített a Vukovár melletti ütközetben. Szemenyei azt is közli, hogy a katonai tapasztalatokkal rendelkező hivatásos forradalmár-terrorista a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda egyik katonai szakértőjeként, propagandistájaként is tevékenykedett.