Romney Európában előzné Obamát
Londonban Romney ugyan találkozott mindenkivel, aki számított, de alaposan elrontotta a reputációját a nyilatkozataival. A londoni bulvárok szalagcímben kérdezték: Ki hívta ezt ide? Más lapok úgy aposztrofálták: Mitt, the twit. (Ez pedig együgyű Mittként fordítható). Pedig a republikánusok de facto jelöltje okos embernek gondolja magát. Nyilván ezért is kezdte látogatását az év városában az olimpiai szervezésre vonatkozó szkeptikus kijelentésekkel. Különösen rosszul jött ki, amikor környezetében a közös angol-szász örökséget, hitelességet emlegették, és Obamára mutogattak közben. Ez épp nem divat a civilizáltabb Európában.
Romney programjait a stábja igyekszik tökéletesre szervezni. A második állomásnak ezért is tulajdonítottak olyan nagy szerepet. A Szentföldön Massachusetts korábbi kormányzója beszélhetett Izrael iránti elkötelezettségéről, az arab világ változásairól és az iráni helyzetről. Mivel Romney régről ismeri és barátjának nevezi az Obamával meglehetősen hűvös viszonyban lévő Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt, ez alkalom volt rá, hogy demonstrálják ezt a szoros viszonyt. Jelenleg az amerikai–izraeli viszony nem éppen felhőtlen: amíg Netanjahu nyíltan háborús húrokat penget Iránnal szemben az atomprogram miatt, Washington kitart amellett, hogy katonai beavatkozásról csak a legvégső esetben lehet szó, és kell még esélyt adni a diplomáciának. „Túl sok a könnyelmű beszéd a háborúról” – mondta az amerikai elnök, amihez képest Romney egyik tanácsadója vasárnap azt mondta, a republikánus elnökjelölt a maga részéről tiszteletben tartaná, hogy Izrael egyoldalúan fellépjen Irán ellen.
Ami Romneyt illeti, a célközönség az USA-ban van: Romney szeretné elcsábítani Obamától az amerikai zsidókat, akik a jelenlegi elnök fontos támogatói. De legalább ennyire fontos számára a vakbuzgó, fundamentalista keresztény közeg, amely feltétel nélkül kötődik Izraelhez. Ezek amúgy is elkötelezett republikánusok, de soha nem árt némi biztatás. Romney ugyanis mormon, és egyházát nem mindenki tartja kereszténynek. Sokan mondják, nem szavaznak egy mormonra.
Romney Netanjahun kívül Jeruzsálemben találkozott Simon Peresz államfővel, és Shaul Mofazzal, a volt koalíciós partner Kadima párt elnökével is. Peresz a megbeszélésen megerősítette: Irán teljes közel-keleti uralomra tör. Nagyra értékelte, hogy az Egyesült Államok erőfeszítéseket tesz ennek megakadályozása érdekében; hiszen Irán nem csak Izrael problémája.
A program szervezői eleinte azt akarták, hogy a jelölt a Siratófalnál mondjon beszédet vasárnap. Ám ez a nap a judaizmus gyásznapja, amikor is a jeruzsálemi Templom lerombolásaira emlékeznek a hívők. Így maradt egy kongresszusi központ számára az óvárosban, ahol a várakozások szerint el fogja mondani, elfogadhatatlan, hogy Irán nukleáris képességek birtokába jusson. Az izraeli vezetőkön kívül Romney Szalam Fajjád palesztin kormányfővel tervezett találkozót, s nem Mahmúd Abbasz elnökkel – állítólag időhiány miatt. Izraeli látogatásáról már jó előre kiderült, hogy ez a pénzről is szól majd. Londonban is volt adománygyűjtő esemény – ezen a republikánus kampány kétmillió fontot kasszírozott –, de Jeruzsálem különösen fontos volt. Romneyt elkísérte a zsidó államba Sheldon Adelson, Las Vegas egyik kaszinónábobja is, valamint több más olyan jobboldali amerikai zsidó pénzember, aki Izraelben is tart fenn lakást. A Dávid király hotelben tartott kampányvacsora ára két személyre 50 ezer dollár volt. (Egyébként Adelson Izraelben jobboldali ingyenes újságot finanszíroz, amely Netanjahut propagálja.)
Szobor, malőr
A hétfő és a kedd Lengyelországé lesz. A politikus itt fogja majd bemutatni, mennyire világpolgár. Varsóban népes közönség előtt szándékozik ismertetni nemzetközi politikai elképzeléseit. Romney Lech Walesa meghívására ellátogat Gdanskba a hajógyárba. Ez jó alkalmat kínál arra, hogy a történelemmé lett kommunista világuralomról és a létező orosz politikáról beszéljen. Például az Északi áramlat orosz–német gázvezetékről, amely a balti vizekben húzódva idéz fel veszélyes hatalmi kapcsolatokat némely geostratégák elméjében. Romney minden bizonnyal megerősíti az amerikai elkötelezettséget Lengyelország védelme és amerikai harci gépek lengyelországi állomásoztatása mellett. Ezt várják tőle tárgyalópartnerei: Bronislaw Komorowski elnök, Donald Tusk kormányfő és Radoslaw Sikorski külügyminiszter is. De örül ennek a teljes jobb és balközép ellenzék is, főleg, hogy az Európába tervezett amerikai rakétapajzsnak végül egy része sem kerül Lengyelországba.
Tanácsadói azért is választhatták Lengyelországot, és nem valamelyik nyugat-európai államot, mert úgy vélik: itt Obama nem annyira népszerű, tehát Romney jobb fogadtatásra számíthat a társadalomban. (Az amerikai elnök nemrég a „lengyel haláltáborok” fordulattal borzolta a kedélyeket Varsóban, ami után az amerikai külügyminisztériumnak magyarázkodnia kellett, mondván, persze, hogy az elnök „lengyelországi” haláltáborokra gondolt.) Romneyék figyelembe vették a katolikus egyház konzervatív befolyását is. A varsói utca mérsékelt érdeklődéssel várja a republikánus politikust – írja a helyi sajtó. (Romney egyébként nyitott ajtókon kopogtat: Gdanskban két hete leplezték le a néhai II. János Pál pápa és a „csillagháborús” republikánus elnök, Ronald Reagan közös szobrát. A két történelmi személyiség úgy áll egymás mellett, ahogy 1987-ben Miamiban tartott találkozójuk egyik pillanatában.)
Romney nyilván számít a lengyel származású amerikai szavazók millióira is, de az ő választási döntéseikben éppúgy nem várható radikális változás, ahogy a zsidó amerikaiaknál sem. A látogatás feltehetően inkább lesz lengyel belpolitikai történet, mint amerikai kampányesemény. A gyengélkedő támogatottságú lengyel kormánykoalíciónak mindenképpen jól jön némi médiafigyelem. A szomszédokat pedig emlékezteti, hogy Varsó európai középhatalom lett, amelyet a tengerentúlon is számon tartanak. Fontos turisztikai cél feltörekvő politikusoknak.
