Rodica Marta az Adevarul román napilapnak elmondta: 1941-ben, amikor a náci csapatok megszállták Katyń térségét, felfedezték, hogy ott 14 000 lengyel tisztet temettek el 1940-ben. Nemzetközi orvosbizottságot állítottak fel több szakértőből, akik a Vöröskereszttel együttműködve kihantolták az áldozatok maradványait, és bebizonyosodott az oroszok érintettsége. A bizottság tagjainak többsége egy norvégiai repülőbaleset következtében még a háború alatt meghalt, csak ketten maradtak életben, Alexandru Birkle, a bukaresti hölgy édesapja, valamint a Vöröskereszt megbízottja, François Neville.

Amint a Vörös Hadsereg megszállta Romániát 1944 végén, Alexandru Birklét keresni kezdte a szovjet titkosszolgálat, de neki még időben sikerült elrejtőznie, majd kimenekülnie az országból. Felesége és lánya azonban nem volt ennyire szerencsés, letartóztatták őket, de miután nem tudtak az orvos tartózkodási helyéről, végül kiszabadultak.

Birkle 1952-ben – egy argentínai kitérőt követően – az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a Katyńban történtekről tanúskodott a Kongresszus előtt. Ezt követően Bukarestben családtagjait ismét letartóztatták, majd három évre ítélték őket. Szabadulásuk után sohasem utazhattak külföldre, és Alexandru Birkle úgy halt meg az Egyesült Államokban, hogy már többé nem találkozhatott családjával.

Forrás: globusz.net

Tömegmészárlás