A polgármester kifejtette, a művelődési minisztérium előírásai szerint a feliratozást világnyelven kell végezni, a magyar pedig nem az. Hozzátette: a német nyelvről például azért mondtak le a francia javára, mert a román frankofón nép.

László Attila alpolgármester szerint a kezdeményezés nem egyéb, mint a közpénzek értelmetlen elköltése. – A Kolozsváron évente megforduló 300 ezer turista többsége magyarországi, akiknek a tájékozódásában a tervezett háromnyelvű táblák nem jelentenek segítséget – szögezte le.

Az alpolgármester úgy véli, a városba látogatókat megszólító programokra kell Kolozsvárnak hangsúlyt fektetnie, mert jelenleg a turisták átlagosan mindössze 1 óra 40 percet időznek a kincses városban, hogy aztán az éjszakát Bánffyhunyadon, Kalotaszentkirályon, Parajdon vagy Szovátán töltsék. Következésképpen a feliratozás kérdése nem pusztán jóérzés kérdése, hanem anyagi érdek is. László Attila bizakodik: az intézkedést ugyanis nemcsak a városi tanács kell hogy elfogadja, hanem a magántulajdonban lévő műemlék épületek tulajdonosainak is bele kell egyezniük.

Péntek János nyelvészprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke a kolozsvári hatósági feliratozási kezdeményezést „frankofóniával álcázott hungarofóbiának” nevezte.

A nyelvtudós rámutatott: 430 évvel ezelőtt, 1580-ban sokkal korszerűbben gondolkodó elöljárók vezették Kolozsvárt. Akkor ugyanis a városi testület eldöntötte, hogy a középületekre a magyar mellett „szászul is ugyanazokkal az igékkel faragják fel” mindazt, amiről a városlakóknak vagy az ide látogatónak tájékozódniuk kellett.

A kolozsvári Szent Mihály temlom részlete, előtte a Mátyás-szoborral