Happy Birthday to You – a televíziós felvételek tanúsága szerint szerdán a phenjani stadionban összegyűlt tizennégyezer ember kötelező tapsviharral jutalmazta, hogy a „legjobb barát” címe mellett az ország fiatal diktátora, a ma 31 éves Kim Dzsong Un a kis születésnapi dalocskát is megkapta Dennis Rodmantől. A volt NBA-sztár a Kim tiszteletére rendezett észak-koreai–amerikai öregfiúk meccs kedvéért ment el Phenjanba. Szerenádra ez előtt fakadt, de meg is hajolt a meccset a helyszínen néző Kim, illetve az apa és az államalapító nagyapa, Kim Dzsong Il és Kim Ir Szen kifeszített óriásportréja előtt.

Rodman azt állítja, hogy a meccs az általa irányított „kosárdiplomácia része, amelynek keretében most hasonlóan lejárt szavatosságú amerikai exjátékosokat – Kenny Andersont, Cliff Robinsont és Vin Bakert – vitt el magával Phenjanba játszani. Hogy ennek az offenzívának mi lesz a vége, az még nem világos, de a rosszfiú-imázsára kényesen ügyelő volt NBA-sztár a saját bevallása szerint sem akarja kiszabadítani például Kenneth Bae-t, azt a koreai származású amerikai férfit, akit tavaly májusban máig nem ismert vádakkal tizenöt év kényszermunkára ítéltek Észak-Koreában.

Rodmant ez az ügy láthatóan nem érdekli, és egyre ingerültebben hárítja el az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Kedden a CNN előtt játékostársait is feszélyezve hisztériázott egy sort és védte meg a rezsimet. „A frászkarikát érdekel, hogy Ön mi a fészkes fenét gondol” – mondta emelt hangon a visszavonult kosaras a CNN riporterének, Andrew Cuomónak, amikor élőben kapcsolták az észak-koreai fővárosból. „Egy nap ez az ajtó ki fog majd nyílni. Ez az, amiért ez a tíz fiú itt van" – tette hozzá. Ennek ellenére a dolog kezd kínos lenni, az NBA, az amerikai külügyminisztérium és a Fehér Ház legalábbis versengve határolódik el Rodman allűrjeitől. Egy New York-i demokrata képviselő, Eliot Engel a meccs kapcsán azt mondta, hogy amit Rodman Kimmel csinál, az olyan, mintha valaki Hitlerrel ebédelne. Érzik egyébként a játékostársak is, hogy valami nincs rendben. Egyikük, Charles D. Smith diplomatikusan úgy nyilatkozott, a médiafigyelem miatt most már megkérdőjelezi, jó-e, amit csináltak, de végül fontos volt kiállniuk, és működött a dolog.

A meccsről – írja a Washington Post –, arról sokat nem tudni azon kívül, hogy néha a Harlem Globetrotter fellépéseire emlékeztető komikus elemekkel fűszerezték, az amerikaiak pedig egy olyan ország képviselői voltak, amelyet Kim nem egyszer fenyegetett meg, hogy eltörli a föld színéről.

Rodman egyébként már negyedszer járt Észak-Koreában, és egy kivételével Kim mindig fogadta is. A kivétel a volt NBA-sztár tavaly decemberi látogatása volt, amikor a diktátor inkább a nagybácsikája, a Kim Dzsong Il utáni hatalomátvételt felügyelő Csang Szong Tek letartóztatásával, perével és kivégeztetésével lehetett elfoglalva. Csangot hazaárulással vádolták, de valójában inkább azért kellett meghalnia, mert túlságosan megtetszettek neki a kínai gazdasági reformok, amelyekkel Észak-Koreában is kísérletezni akart.

Észak-Korea kezd Kim játszóterévé válni. Bár ENSZ-becslések szerint a távol-keleti országban a családok 84 százaléka éhezik vagy az éhezés fenyegeti, Kim a 2011. decemberi hatalomátvétele után ennek a csökkentéséért semmit nem tett, a síparadicsomok kialakításából és az élményparkok építéséből viszont sikerült nemzeti prioritást csinálnia. A politika vajmi kevéssé érdekli: néhány nagy név, például Eric Schmidt Google-vezérigazgató vagy Cahiagín Elbegdordzs mongol elnök elment ugyan Phenjanba, de Kim velük sem találkozott. Ahogy az eddigi két éve alatt egyetlen másik elnökkel vagy miniszterelnökkel sem.

Ehhez a rejtőzködéshez képest a fanatikus kosárlabda-rajongóként ismert diktátor „hétcsillagos”, fényűző életet él. Rodman a brit The Sunnak adott interjújában ezt azzal ecsetelgette, Kim egyik magánszigete olyan, mint Ibiza vagy Hawaii, csakhogy a diktátor az egyedüli lakója. Nem úgy, mint azoknak az országszerte létező, város nagyságú kényszermunkatáboroknak, amelyeket most is fenntart a politikai foglyok számára.

Ami Bae-t illeti, ő keresztény misszionárius, a Nation Tours nevű utazási iroda tulajdonosa és utazásszervezője volt. 2012 novemberében tartóztatták le, ami előtt többször mindenféle gond nélkül járt Észak-Koreában. Állítólag hajléktalan, éhező gyerekekről készített fényképeket, de szúrhatta a helyi hatóságok szemét az is, hogy misszionárius, Phenjan pedig nem rajong túlságosan a keresztény csoportokért, amelyek hagyományosan kulcsszerepet vállalnak észak-koreaiak Kínába menekítésében.