Egymásnak adták a kilincset a miniszterek vasárnap délelőtt a vezető tévécsatornák heti összegző politikai magazinjaiban, hogy megvédjék a mundér becsületét a Downing Street 10. balul elsült lépései által kialakult üzemanyagválság nyomán. A botrányos helyzetet a kormány megelőző taktikája váltotta ki, miután az üzemanyagszállító tartálykocsik sofőrjei sztrájkot helyeztek kilátásba, mert érdekképviseletük tárgyalásai nem hoztak eredményt egészségügyi-biztonsági, illetve a munkaidejükre vonatkozó kifogásaik megoldása terén.

David Cameron kormányfő ekkor állt a nyilvánosság elé a tanáccsal, hogy még azok is töltsék fel benzintankjukat, akiknek az még félig tele van. A pánikfelvásárlás nem is váratott sokáig magára: a hét második felére a benzinkutak jelentős részében elfogyott az üzemanyag. A közhangulatot csak rontotta, hogy a szigetország töltőállomásai önhatalmú intézkedéseket hoztak, például csak a helyi lakosokat szolgálták ki, és felfelé srófolták az amúgy is magas üzemanyagárakat. Különösen katasztrofálisnak bizonyult Francis Maude, a miniszterelnöki hivatal veterán konzervatív vezetőjének javaslata marmonkannák beszerzésére és feltöltésére. Egy középkorú yorki nő, Diana Hill az életéért küzd, miután benzines kannája átöntése közben ruhája kigyulladt, és súlyos égési sebeket szenvedett. Miután a Unite szakszervezet megnyugtatta a lakosságot, hogy a négynapos húsvéti ünnep előtt semmiképpen nem kezdődik meg a sztrájk, és folytatódnak az egyeztető megbeszélések is, a felvásárlási láz csillapodni kezdett. Ám ha a tárgyalások nem hoznak eredményt, a 2000 tartálykocsi-vezető tíznapos bejelentési kötelezettség után akcióba léphet.

A Konzervatív Párt egy kiszivárgott feljegyzéséből az derül ki, hogy a toryk a helyzetet az 1980-as évek bányászsztrájkjához hasonlóan akarták megoldani. Az akkori kormányfő, Margaret Thatcher szisztematikusan halmozott fel szenet, így, amikor a munkabeszüntetés fenyegetése valósággá vált, kíméletlenül megalázta az Arthur Scargill vezette bányászszakszervezetet. Ennek a gondolkodásnak a mintájára tűnt ésszerűnek az üzemanyaktartalékolás. Miután a britek nem lettek volna kiszolgáltatott helyzetben, könnyebb lett volna a Unite követeléseinek visszautasítása.

A közvélemény megnyugtatására kivezényelt politikusok közül William Hague külügy- és Andrew Lansley egészségügyi miniszter is cáfolta, hogy a kabinet egyes tagjai lemondásra szólították fel Francis Maude-ot. Nem vitathatják azonban az Independent on Sunday és a Sunday Mirror által rendelt ComRes közvélemény-kutatásnak az eredményét, amely szerint a megkérdezettek 72 százaléka úgy érzi, a konzervatív-liberális koalíciós kormány „elszakadt az egyszerű emberektől”. Ugyanennek az intézetnek hétközi felmérése sem festett hízelgő képet a kormányról. A Konzervatív Párt 33, a Munkáspárt 43, a Liberális Demokraták 11 százalékon álltak. A 2010-es parlamenti választáson a szavazatok megoszlása 36-29-13 százalék volt.