A vitát közvetítette a teheráni állami tévé. Figyelte az eseményt és egyenesben közvetítette egy élő blogban a prágai székhelyű Szabad Európa/Szabadság Rádió tudósítója, Golnaz Esfandiari.

A vitában előre megszabták a felvethető témákat, és az egyes jelöltek legfeljebb másfél percben fejthették ki nézeteiket a nekik feltett kérdésekre. Először gazdasági és szociális kérdéseket érintettek: beszéltek a munkahelyteremtésről, a lakásépítésről, hogyan birkózzon meg az ország a munkanélküliséggel és a nemzetgazdaságot tönkretevő inflációval. Felvetették: miként számolják fel az iszlám köztársaság függőségét a kőolajbevételektől – különösen azért, mert a külvilággal való konfliktus miatt alaposan visszaesett a „fekete aranyból” nyert bevétel. Ali Akbar Velajati konzervatív elnökjelölt felvetette, hogy Iránnak kellene csőhálózatán keresztül Törökországba, majd Európába eljuttatni a türkmenisztáni gázt. Ehhez azonban „ki kellene javítania” kapcsolatait a külfölddel, hogy ne nehezedjen további nyomás a gazdaságra. A vitában ez volt az egyik legbátrabb megjegyzés az iszlám köztársaság biztonságpolitikáját, nukleáris törekvéseit és a külfölddel való viszonyát illetően. Az egyik jelölt felvetette a külföldi befektetések szükségességét; ez eddig tiltott téma volt.

A rendszer lényegét illető bírálat csak szőrmentén hallatszott. Az egyik mérsékelt reformernek számító jelölt, Hasszán Rohani kevesellte a szólásszabadságot, különösen, ami az állami média által neki biztosított lehetőséget illeti. Esfandiari idézett egy iráni twitterezőt, aki azt írta: micsoda vita ez, mindenki mindenben egyetért. 

Június 14-ig még két nyilvános diszkusszió lesz. A jövő héten a kultúra ügyeiről vitatkoznak, a rákövetkező héten belpolitikáról. Addig azonban a jelöltek közül többen visszaléphetnek, hogy a maguk politikai irányzatának vezető politikusát tolják az előtérbe. A konzervatívok favoritja Szaid  Dzsalili, a korábbi nukleáris főtárgyaló. A reformerek feltehetően Mohszen Rezait jelölik, aki már volt alelnöke is az országnak.