Rejtélyes iszlám rend markában a török rendőrség
Az Ergenekon-per 2007-ben kezdődött, a hálózat tagjait azzal vádolják, hogy merényleteket terveztek, és Recep Tayyip Erdogan kormányának erőszakos megdöntésére készültek. A per kezdetén egyesek úgy vélték, hogy lehetőséget ad a korrupció - például a biztonsági szervek és az alvilág közötti összefonódás - felszámolására, de ezen mára jócskán túllépett az élet: a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a szabadságjogok megnyirbálására használja fel a pört.
Az ügyben eddig több száz személyt vettek őrizetbe, köztük katonatiszteket, az AKP-kormány bírálóit, neves újságírókat, művészeket, nemrégiben pedig szegény gyermekeket civil szervezeteknél oktató liberális nőket. Valamennyiüket kormányellenes összeesküvéssel vádolják.
Az Ergenekon-ügy azonban mindennél jobban rávilágít a török rendőrséget és a szegények oktatását segítő ösztöndíjakat ellenőrző Gülent tarikat csoport hatalmára - írta Söner Cagaptay, egy washingtoni kutatóintézet munkatársa a Newsweek című amerikai hetilapban.
A Gülen tarikat (iszlám rend) a 70-es években jelent meg Törökországban a köztiszteletnek örvendő Fethullah Gülen imám karizmatikus vezetésével. Míg a tarikatok, azaz vallási rendek általában a szolidaritást megtestesítő társaságokként léteztek, a Gülen tarikat a konzervatív muzulmán értékek és a modern életforma vegyítését ajánlotta. A törökök nagy része viszont bizalmatlanul tekint erre.
A Gülen tarikat missziós és önkéntes munkájának köszönhetően az évtizedek folyamán társadalmi és politikai befolyásra tett szert. Üzleti lobbicsoportokat és kutatóintézeteket működtet Washingtonban és Brüsszelben; egyetemei, bankjai, tévétársaságai és újságjai vannak világszerte; iskolákat tart fenn, amelyekben több mint kétmillió diák tanul, közülük sokan ösztöndíjjal.
A Gülen tarikat a 90-es években tett szert politikai hatalomra Törökországban, több politikai pártnak nyújtott támogatása révén. Cserébe embereit a rendőrség és az oktatási minisztérium kulcsfontosságú tisztségeibe nevezték ki. Befolyásának növekedését megakasztotta, hogy a nagy hatalmú török hadsereg (amely a világi berendezkedés letéteményesének tekinti magát) 1997-ben közleményben figyelmeztetett: az akkor kormányzó iszlamista Jólét Pártjának (Refah Partisi) politikája sérti a világi török alkotmányt. Az ezt követő tüntetések és médiakampány elsodorta a Refah-kormányt.
A török igazságszolgáltatás nem sokkal később perbe fogta Gülent, azt állítva, hogy megpróbálta átvenni a hatalmat Törökország felett, arra kérve a híveit: épüljenek be a rendszer ütőerébe anélkül, hogy kívülállók észrevennék létezésüket, amíg nem jutnak be minden hatalmi központba. Gülen áttelepült az Egyesült Államokba.
Amikor a Refah romjain megalakult az Igazság és Haladás Pártja (AKP), majd 2002-ben hatalomra jutott, a Gülen tarikat is újjászületett. Támogatta az AKP-t, cserébe tagjai állami megrendeléseket kaptak, s „gondjaikba vették" a rendőrséget és annak belbiztonsági részlegét. A közelmúltbeli letartóztatások jól mutatják a Gülen tarikat hatalmát: a rendőrség liberális szellemiségű tanárnőket hallgatott le, és csak ezt követően kérte az ügyészségtől letartóztatásukat. Napokig tartott a kihallgatásuk, végül vádemelés nélkül engedték el őket. Rendőrségi aktáikat, tanúvallomásaikat és a magánéletük részleteit kiszivárogtatták a Gülen tarikat tulajdonában álló sajtóorgánumoknak, amelyek terrorcsoport tagjaiként festették le őket. Ezzel tönkretették hírnevüket, és a világi oktatási rendszerben végzett tevékenységüknek is befellegzett.
A török igazságügyi miniszter április 26-án bejelentette, hogy a rendőrség belbiztonsági osztálya 70 ezer ember magánbeszélgetéseit hallgatja le - vagyis csaknem minden ezredik török után szaglászik a rendőrség.
Az Ergenekon-ügy boszorkányüldözéssé vált, az emberek nem mernek telefonon beszélni róla. A nyugati világban utoljára az Egyesült Államokban, a McCarthy szenátor által rendezett kommunista-ellenes perek idején (az 50-es években) féltek ennyire az emberek megvitatni közéleti pereket. Törökországban, jóllehet csatlakozási tárgyalásokat folytat az Európai Unióval, a félelem hasonló légköre kezd kialakulni. A mostani helyzetből azonban létezhet kiút: ha az AKP az Ergenekon-ügyet kizárólag bűnözők pereként kezeli, a Gülen tarikat pedig felhagy a rendőrség ellenőrzésével, és valóban vallási mozgalommá válik.
