A Cafe.com elemzője arra alapozta jóslatát, hogy Idaho fehér és ritkán lakott. A helyiek a mindennapokban nem találkoznak sem feketékkel, sem latinókkal: azokkal a csoportokkal, amelyekkel Trump „ijesztget”. Nem látják őket, tehát nem félnek tőlük, így Diggler Cruzt tartotta esélyesebbnek.

Azt is helyesen tippelte meg, hogy március 1-jén Minnesotában Marco Rubio floridai szenátor győz. Miért? Mert a minnesotaiak udvarias üzletemberek, akik nem szeretik, ha beleszólnak abba, hogyan vezessék a vállalkozásukat. „Nem bánják, ha szétbombázunk pár országot”, de az udvariatlanságot nem bírják. Márpedig Trump faragatlan.

Diggler a politikai kommentátorok paródiája, mégis sikerrel „jósol”

Diggler nem a közvélemény-kutatásokra hagyatkozik, hanem a megérzéseire és arra, hogy az amerikaiak melyik része kit utál. Alapvetése, hogy mindenki gyűlöl valakit: a kérdés az, ki a legellenszenvesebb. Diggler büszke rá, hogy nem használ tudományos módszereket, csak ösztöneire és előítéleteire hallgat. A módszer működik: jelenleg ő a legeredményesebb megmondóember, akinek a megjósolhatatlan előválasztások eredményét is sikerült előre jeleznie.

Digglerrel csak egy gond van: nem létezik. Kitalált figura, akit két humorista, Virgil Texas és Felix Biederman keltett életre. A bajuszos, kopaszodó, pocakján felcsúszott pólót viselő Diggler az amerikai politikai kommentátorok paródiája. Arra világít rá, hogy az okoskodó politológusok mennyi sületlenséget hordanak össze, és hogy gyakran mennyire lenézik az amerikaiakat, miközben a véleményüket próbálják megtippelni. Mint a The Washington Postban az egyik szerző, Virgil Texas írja: mókás mellékszál volt eleinte, hogy milyen sok verseny eredményét eltalálták. Később már direkt minden előválasztásra készítettek jóslatokat, de ügyeltek rá, hogy túl sokat ne gondolkodjanak. Bejött: a márciusi „szuperkedden” kitalált figurájuk minden egyes demokrataverseny eredményét helyesen tippelte meg. Diggler eddig 88 előválasztásból 78 eredményét jósolta meg helyesen.

A fiktív csodajós azért érdekes, mert idén a ­közvélemény-kutatási adatokra és tudományos módszerekre alapozó „csodagyerekek” nagyon sokszor tévednek. Közülük a legnevesebb Nate Silver, aki a 2008-as és a 2012-es választások eredményét is hajszálpontosan jelezte előre a különböző felmérések alapos elemzésével, összesítésével és súlyozásával. Silver és csapata a 538.com ­weboldalon most is nagy pontossággal jelzi előre az eredményeket, de mivel néhány előválasztásnál nagyot bakizott, sokan kétségbe vonják módszerét. Főleg azért, mert a legnagyobb hibát – amit Silver azóta többször elismert – akkor követték el, amikor ők sem vették komolyan Trump jelöltségét, és leírták mint nevetséges indulót. Ugyanígy nem vették komolyan a demokrata oldalon Bernie Sanderst.

Jelenleg heves vita zajlik a politikai kommentátorok között arról, hogy van-e még értelme a közvélemény-kutatások és adatok elemzésének. A Silver-féle adatelemzők módszere rossz, vagy olyan őrült az idei amerikai elnökválasztás, hogy minden régi metódust sutba kell dobni? Virgil Texas a WP hasábjain azt írja: lehet, hogy nem kellett volna ilyen mértékben az adatokra támaszkodni, akkor nem tévedtek volna ekkorát a közvélemény-kutatók, s nem Carl Diggler lenne a legsikeresebb kommentátor. Lehet, hogy ha beszélgettek volna egy kicsit a választókkal, jobban megértették volna őket, mint ha csak a számokat nézik.