Az erőfitogtatással utóbbi saját hatalmát is meg akarhatja erősíteni, különösen azért, mert a KNDK legutóbb áprilisban kísérelt meg műholdfelbocsátást, akkor a szerkezet egy perc után a tengerbe esett. Ezúttal ha mással esetleg nem is, az időtényezővel telibe talál: december 19-én elnökválasztást tartanak Dél-Koreában, ahol a távozó államfő, Li Mjung Bak utódjáról döntenek. Előtte három nappal pedig Japán voksol parlamenti képviselőire; a héten megkezdődött kampányban Noda Josihiko kormányfő máris visszafogta szerepléseit, hogy a Koreai-félsziget ügyeire összpontosíthasson. Abe Sinzo, az ellenzéki Liberális Demokrata Párt miniszterelnök-jelöltje is bekeményített, azt közölve: „ha Phenjan végrehajtja az indítást, szigorítunk a szankciókon”.

Japán Patriot típusú, föld-levegő rakétákkal készül az észak-koreai rakéta megsemmisítésére Okinava szigetei felett, attól tartva, veszély fenyegeti területét. A Kyodo japán hírügynökség Tokió egy diplomatájára hivatkozva azt írta szerdán: Dél-Korea, az Egyesült Államok és Japán megállapodtak, hogy Kínával és Oroszországgal is karöltve diplomáciai manőverekkel próbálják elejét venni az állítólagos műholdfelbocsátásnak. A Csoszun Ilbo dél-koreai lap pedig arról számolt be, hogy a Xi Jinping új pártfőtitkár vezette Kínát is aggasztja a KNDK rakétaindítása, mert attól tart, ez a japán jobboldal malmára hajtja a vizet a választásokon. A Távol-Kelet két vezető hatalma között feszült a viszony, területi vitáik elmérgesedtek a Kelet-kínai-tengeren, erősödött a nacionalizmus. De a hatás Szöulban lehet nagyobb.

– Közvetlenül vagy közvetve Észak-Korea mindig is befolyást próbál gyakorolni a déli választásokra – mondta a Népszabadságnak Csoma Mózes, az ELTE Korea tanszékének helyettes vezetője. A 19-i megmérettetésen Pak Gün He, a konzervatív Szenuri Párt jelöltje küzd meg a liberális Mun Dzse Innel. Mindketten „politikai örökösök”: a 60 éves Pak asszony az országot 1961 és 1979 között irányító Pak Csung Hi lánya, sőt mivel apja megözvegyült, volt már first lady is apja oldalán. Mun pedig a tragikus sorsú exelnök, Ro Mu Hjon (2003–2008) közeli munkatársa volt. A mostani voksolás kimenetelét nehéz lenne előre megjósolni. – Északnak érdeke fűződik hozzá, hogy a liberális jelölt győzzön – állítja Csoma, emlékeztetve arra: amikor 1998-ban tíz évre a liberálisok vették át az addig és azóta is mindvégig a konzervatívok uralta dél-koreai politika irányítását, Észak profitálhatott az egy csapásra beindult gazdasági és egyéb együttműködésből. A konzervatívok ellenben keményebben, antikommunista alapon viszonyulnak a phenjani rezsimhez.

Éppen ezért a KNDK stratégiája akár visszafelé is elsülhet, mint történt az az 1987-es déli elnökválasztási kampány idején is – emlékeztet a Korea-szakértő. Ez volt az első közvetlen voksolás az államfőre, amikor is a liberálisok esélyt kaptak volna a győzelemre, nem sokkal az 1988-as, szöuli olimpiai játékok előtt. Ám a dél-koreai légitársaság járatának felrobbantása az Indiai-óceán felett, ami 115 ember halálát követelte, a déli konzervatívokat erősítette meg a kampányban.

Most a durva tekintélyuralmi rendszert működtető, ugyanakkor a robbanásszerű dél-koreai gazdasági fejlődést beindító idősebb Pak lánya a konzervatív jelölt, de Észak-politikája mindamellett vegyes képet mutat: 2002-ben Északra látogatott, és találkozott is Kim Dzsong Illel.

Készenlétben a japán Patriot az észak-koreai rakéta elfogására