Nizzában ebédeltek, de Washingtonban, a globális pénzügyi csúcs színhelyén vacsoráztak az Európai Unió és Oroszország , akiknek kétoldalú találkozóját három fejlemény is bernyékolta.  Az orosz-grúz viszály, az Egyesült Államok csehországi és lengyelországi rakétapajzsa – az erre megpendített orosz válaszlépéssel –  illetve a pénzügyi válság. Az első kérdésben megmaradt az ellentét, vagyis az EU jelezte, nem mehet minden úgy tovább, mintha nem történt volna semmi. A másodikban finom diplomáciai játszma kezdődött egymás kölcsönös puhítására, ideértve persze a januárban hivatalba lépő új washingtoni kormányzatot is. A harmadikban szinte teljes egyetértés alakult ki, igaz, jótékony homályban hagyva a kényes részleteket.

A  résztvevők, Medvegyev orosz, Sarkozy francia és Barroso bizottsági elnök is érintettemindhárom témakört, persze más szempont felől közelítve. Medvegyev szerint a grúz téma csak mellékesen szerepelt a napirenden, míg Sarkozy kénytelen volt magyarázkodni. Az EU ugyanis még szeptember elsején az orosz csapatok kivonásától tette függővé a partneri viszonyról folyó tárgyalások felújítását, de miután az állam- és kormányfők nem jutottak egyezségre azóta sem, hogy az oroszok valóban teljesen kivonták-e egységeiket, valamiképpen indokolni kellett, miért kezdődik mégis újra a párbeszéd. Barroso a gazdasági, kereskedelmi és energiaügyeket hozta elő, s „pozitív kölcsönös függőségről” beszélt, vagyis olyan kapcsolatrendszerről, amelyben a feleknek szükségük van egymásra, így ha mindkét oldal konstruktív magatartást tanúsít, akkor  gyümölcsöző lehet az együttműködés.

Az EU továbbra is Grúzia területi integritását hangoztatja, s nyugtalanítja az orosz csapatok jelenléte Akhalgoriban, meg persze az is, hogy Oroszország elismerte Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét. Sarkozy szerint viszont nincs alternatívája a párbeszédnek. A francia elnök hozzátette: Moszkva „csaknem teljesen” teljesítette a tűzszüneti és békemegállapodásokat, s ez nagy dolog, de maradt még tennivaló.

Medvegyev viszont megköszönte Sarkozynek a közvetítő tevékenységet a „grúz agresszió” elhárítására, mire a francia elnök többször elismételte: az Európai Uniónak becsületes közvetítőként kell fellépnie, azaz a konfliktusban érintett mindkét fél bizalmát el kell nyernie. Hangoztatta azt is, hogy az EU továbbra is szeretne szert tenni független szakértői véleményre, hogy mi is állt az orosz-grúz háború hátterében. Emlékeztetett rá, hogy a viszály nem augusztus elején kezdődött. Sarkozy utalt rá: az EU szerint Oroszország „aránytalan választ” adott a grúzoknak, kifejezetten hangsúlyozva mindkét szót. Reményét fejezte ki, – bizakodását Medvegyev is táplálta – hogy a genfi nemzetközi tárgyalásokon előre lehet lépni a térség biztonsági struktúrájának alakításában.

A grúziai feszültséghez kapcsolódó, jórészt ismert álláspontok kifejtése után finomabbra hangoltak. Medvegyev az egyoldalú lépések mellőzését szorgalmazta az EU-országokba telepítendő rakétákat illetően, mire Sarkozy is követelte, hogy Moszkva tartózkodjék a nemrég bejelentett, s nagy megrökönyödést keltő válaszlépéstől, ha valóban komolyan gondolja, hogy Európának új biztonsági szerződésre van szüksége. Medvegyev jelezte, e szándéka komoly, mire a francia elnök az unió nevében belement abba, hogy már a jövő nyáron, júniusban vagy júliusban csúcstalálkozót tartsanak az EBESZ keretében a témáról. A találkozót az áprilisi NATO-csúcson is előkészítenék, amire egyébként nyilván Európába jön Barack Obama is. Elemzők a sajtóértekezlet után rá is mutattak: egyelőre nem tudni, hogy az új washingtoni vezetés is szorgalmazza-e a csehországi és lengyelországi rakétatelepítést.

Teljesen egyetértettek viszont abban, hogy érdemi eredménnyel kell zárni a G20 csoportjának szombati washingtoni tanácskozását, s el kell indítani a pénzügyi rendszer reformját. Együtt sürgették, hogy hamarosan rendezzenek új találkozót. A franciák február végére gondolnak, amikor már Obama lesz az elnök, s nem Bush, aki  láthatóan nem támogatja a pénzügyi rendszer felforgatását, megelégedne a válság okaként megjelölt területek szigorúbb szabályozásával, az intézmények átláthatóságának növelésével.  Európának és Oroszországnak ez láthatóan kevés. Nem mondták ki tegnap, de Sarkozy és Medvegyev külön-külön nyilatkozott a napokban arról, hogy az Egyesült Államok által a második világháború után létrehozott  építményt most jóval kisebb tengerentúli beleszólás mellett kellene átformálni.

Az EU támogatja Oroszország tagságát a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO), a gazdasági, kereskedelmi és energiakapcsolatok fejlesztését, fejezte ki elégedettségét a csúccsal Barroso, aki hamarosan Moszkvába utazik, hogy Putyinnal tárgyaljon. A grúz válság nyomán a Bizottság kapott megbízást az unió állam- és kormányfőktől az orosz viszony áttekintésére, s a tanulmány sem tudott jobbat ajánlani, mint folytatni a munkát a szabályozott, szerződésbe öntött kapcsolatok széles körű fejlesztésére, lehetőleg egységes uniós álláspont alapján. Bár litván, lengyel, svéd és brit részről elhangzottak fenntartások, egyértelművé vált, ha ragaszkodik az EU a szeptember eleji feltételeihez az újrakezdést illetően, akkor soha napján ülhetne tárgyalóasztalhoz fő energiaszállítójával, amely egyrészt fontos partner marad - minden uniós energiafüggetlenedési törekvés ellenére –, persze hatalmas piacot is kínál, s biztonsági kérdésekben is megkerülhetetlen.