Rakéta az ünnepi tortán
Hidegháborút idéző fogadtatásba részesítette az Egyesült Államok hivatalba lépő elnökét Dmitrij Medvegyev. Oroszország rövid hatótávolságú Iskander rakétákat vezényel Kalinyingrádba, hogy „semlegesítse” az Egyesült Államok Csehországba és Lengyelországba telepítendő rakétavédelmi pajzsát – jelentette ki első helyzetértékelő beszédében az orosz elnök, órákkal azután, hogy a demokrata jelölt megnyerte az amerikai elnökválasztást.
Medvegyev nem árulta el, hány rakétával és mikor tűzdelné tele a Litvánia és Lengyelország közé ékelt, 15 ezer négyzetkilométernyi orosz exklávé területét, de azt igen, hogy az arzenált rádiójel-zavaró berendezés is támogatja majd.
Politikusok és szakértők egyértelműen a januárban hivatalba lépő új washingtoni adminisztrációnak szóló kihívásként értelmezik az erőfitogtató bejelentést. „Ez politikai nyilatkozat” – vonta meg a vállát Donald Tusk lengyel kormányfő, Valdas Adamkus litván elnök pedig értelmetlennek nevezte azt.
Az Iskander rakéta nem elhárító, hanem támadó fegyver, 280 kilométeres hatótávolságával Kalinyingrádból csak lengyelországi célpontokat – a tíz amerikai elfogó rakétát – tudna elérni, Csehországban lévőket már nem. Kimberly Marten, a Columbia Egyetem politikatudományi szakértője szerint stratégialag alig hoz újat a kialakult erőegyensúlyba. Kalinyingrád Oroszország – és Európa – leginkább militarizált zónájának számít, ahol Moszkva taktikai nukleáris fegyverzetét is tárolja, A Kreml célja így az lehet, hogy az odadobott kesztyűvel eltérítse rakétavédelmi elképzeléseitől az Egyesült Államokat.
A távozó adminisztrációval ellentétben ugyanis sem Barack Obama, sem alelnöke, Joe Biden nem rajong a Kelet-Európába telepítendő rakétavédelmi pajzsért. Bár az Oroszország-politika más vonatkozásaiban – így az augusztusi grúz-orosz háború elítélő kritikájában – az új elnök többé-kevésbé idomult a republikánus Fehér Házhoz, a rakétavédelmi pajzsot felesleges költekezésnek tartja, és csak akkor lenne hajlandő rábólintani, ha működik – ami az eddigi kísérletek nyomán legalábbis kétségesnek tűnik. Helyettese ráadáásul a washingtoni fegyverkezési verseny egyik régi kerékkötőjének számít, aki 1987-ben már kíméletlenül bírálta a Ronald Reagan nevével fémjelzett csillagháborús víziőkat. A Kreml most az ő aggályaikra játszik rá.
Lehet azonban, hogy az önbizalmával hivalkodó putyinokrácia túllő a célon. Konsztantin Koszacsov, az orosz parlamenti alsóház külügyi bizottságának elnöke szerint a hangzatos kardcsörtetés kényszerhelyzetbe hozhatja egy, a korábbinál készségesebb tárgyalópartnert. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter „rossz időben tett rossz jelzésként” bírálta Medvegyev döntését, amely Robert Pszczel NATO-szóvivő szerint aligha segíti elő az atlenti szervezet és Oroszország együttműködését. Annyi viszont mindenesetre nyilvánvaló, hogy a Kreml az Egyesült Államoktól várja az első békülékeny gesztust a Vlagyimir Putyin tavalyi müncheni beszédével kezdetét vevő feszültség enyhítésében.
A Washington csalódottságát tolmácsoló Sean Mc Cormack fehér házi szóvivő kommentárjában hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok így is kész a további párbeszédre. „Obamát nem sújtja az a tehetetlenség, amely a hidegháborúra jellemző reflexeket válthatna ki” – dicsérte meg ezért sietve Koszacsov a Fehér Ház leendő urát, ahogy még az újvilági elnökválasztás előtt Medvegyev is megjegyezte, szívesebben beszélne egy „modern szemléletmódú” kollégához olyasvalaki helyett, aki állandóan „a múltra szegezi tekintetét”. Az első ilyen alkalomra már november 15-én sor kerülhet a G-20 washingtoni gazdasági válságkezelő csúcsán.
Az orosz elnök egyébként csak beszédét követően gratulált táviratban Obama győzelméhez, bizalmon nyugvó, konstruktív párbeszédre számítva „egymás érdekeinek figyelembevételével.”
