A magyar tiltakozások ellenére a törvényt hétfő este Borisz Tadics államfő is aláírta, és a tervek szerint október 6-án hatályba is lép.  A jogszabály a második világháború után jogtalanul elkobzott vagyont juttatná vissza a tulajdonosokhoz, és épp az Európai Unió nyomására született. Ám kizárja a kárpótlásból mindazokat, akik 1941 és 1945 között „a megszállók kötelékében” szolgáltak, sőt, még azok leszármazottait is. - Mivel a Vajdaság ebben az időszakban Magyarországhoz tartozott, a magyar hadseregbe behívott katonák  állampolgári kötelességüket teljesítették. Többségük még harci cselekményekben sem vett részt, nemhogy háborús bűnöket követett volna el - mondta lapunknak korábban Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) országgyűlési képviselője. A kárpótlásról szóló törvény a kollektív bűnösség elve alapján az egész vajdasági magyarságot - miképp a bánáti németeket is - kizárja a kárpótlásból.

Semjén Zsolt nem a magánvéleményét hangoztatta, amikor az EU-s csatlakozás megakadályozásával fenyegetőzött,  hanem a hivatalos magyar álláspontot közölte. Nyilatkozata összhangban áll a magyar állásponttal - tudatta lapunkkal a külügyminisztérium. Az Európai Bizottság október 12-én adja ki a szerb országjelentést,  és ebben javaslatot tehet a tagállamoknak, hogy Szerbia kapja meg a tagjelölti státuszt.  Ennek megadásáról a tagállamok vezetői a decemberi uniós csúcson dönthetnek, konszenzussal - áll a közleményben. Érdemes emlékeztetni rá, hogy az ország nagyságától függetlenül itt  minden szavazatnak egyforma súlya van, vagyis bárki blokkolhatja a folyamatot.  Az esetleges magyar vétónak Brüsszel - és a többi tagállam - vélhetően nem nagyon örülne, mert minden ilyen döntés évek munkáját vetheti vissza, de ma már valószínűleg senkit sem lepné meg különösebben, ha a magyarok ismét különutat választanának.

A vétó azonban kétélű fegyver lehet, hiszen a vajdasági magyarok alapvető érdeke, hogy hazájuk mielőbb az EU tagja legyen. Ezzel a magyar diplomácia is tisztában van: Magyarország nem kívánja megakadályozni Szerbia EU-integrációját, sőt, annak egyik legaktívabb támogatója. Azon az állásponton van, hogy az EU bővítését a Nyugat-Balkán irányába folytatni kell - így a külügyi állásfoglalás. A szerbiai vagyon-visszaszármaztatási törvény megnehezíti Szerbia támogatását, de a magyar kormány természetesen nyitott a további tárgyalásokra.

Berlin feláldozza a kisebbségi érdekeket

Kérdés, mit lehet most tenni. Pásztor Bálint, a VMSZ képviselője lapunknak arról beszélt, hogy ők igyekeznek kimeríteni az összes szerb jogorvoslati lehetőséget, és az alkotmánybírósághoz fordulnak. Ez azonban hosszú harcnak ígérkezik. Ami a magyarországi álláspontot illeti, Pásztor úgy véli, Budapestnek december elejéig lehetősége van érvényesíteni az érdekeit, és odahatni, hogy Szerbia vizsgálja felül a törvényt. - A jogszabálynak csupán egy mondatával van gondunk, azt kellene módosítani - fogalmaz Pásztor. Nem a háborús bűnösöket akarják védeni, hanem azt a több tízezer magyart, aki így kikerül a törvény hatálya alól. Emlékeztet arra is,  hogy a volt Jugoszlávia területén is élnek háborús bűnösök, és sem őket, sem családjukat nem fosztották meg a vagyonuktól.  - Szerbiában úgy tűnik, nem ért még véget a második világháború - teszi hozzá. Arra a kérdésre, hogy nem túl nagy ár  a vajdasági magyarok számára Szerbia EU-s csatlakozásának akadályozása, Pásztor Bálint úgy vélekedett: a kárpótlás olyan markáns kérdés, amit még a tárgyalások megkezdése előtt rendezni kell. Utána már kezelhetetlen. - Szerbia belépésére reálisan tíz év múlva kerülhet sor. Addigra véget ér a vagyonvisszaadás, utána már nem lehet jogorvoslért szaladgálni – vélekedett a vajdasági magyar politikus.

Az újvidéki Magyar Szónak nyilatkozott a vajdasági német kisebbség vezetője is. A törvény őket is hátrányosan érinti, ám ez nem jelenti azt, hogy Magyarország ebben az ügyben számíthatna Németország támogatására. Weiss Rudolf sajnálkozva ismerte el: a német politika jelenleg a koszovói rendezést tartja a legfontosabbnak a térségben, és a német kisebbség érdekeit feláldozta az európai stratégia érdekében. „Ám a  kifizetetlen számla mindig kifizetetlen marad. Megtanultuk, hogy a német politikum óvatos, de nem feledkezik meg a nyitott kérdésekről „– összegezte Weiss. Emlékeztetett rá: annak idején stratégiai érdek volt a köz-európai Csehországot bevonni a NATO-ba, a németek emiatt hallgattak a Benes-dekrétumokról és a szudétanémetek ügyéről. Szerbia azonban nincs Csehországhoz vagy Lengyelországhoz hasonló stratégiai helyzetben. „Tévednek azok, akik az országot fontos geostratégiai övezetnek látják” - állítja Weiss.