A parlamenti ciklus feléhez közeledve rendezett helyhatósági választásokon igazi áttörést ért el a Munkáspárt. A 181 választási körzetben leadott szavazatok túlnyomó többségének kiértékelése után a 2010 tavaszán tizenhárom év után parlamenti ellenzékbe került párt hozzátette korábbi önkormányzati képviselői helyéhez azt a több mint 700-at, amit politológusok előzetesen a siker feltételének tekintettek. A kormánykoalíció mindkét pártja súlyos veszteségeket szenvedett el, a toryk több mint 370, a liberális demokraták több mint 250 helyhatósági mandátummal lettek szegényebbek, annak ellenére, hogy utóbbiak hagyományosan népszerűbbek helyi, mint országos szinten.

Az Angliában, Walesben és Skóciában sorra került erőpróbán a választók minden korábbinál alacsonyabb arányban, 32 százalékban járultak az urnákhoz, de voksolhattak természetesen a helyhatósági adót fizető európai uniós polgárok is. A számokat óvatosan kell kezelni, hiszen félidőben gyakran büntetik a szavazók a kormányokat. Parlamenti választási arányokra lefordítva mégis imponáló a Munkáspárt előrehaladása másfél éve működő fiatal vezetője irányítása alatt. A Labour 38-39, a Konzervatív Párt 31, a Liberális Demokraták 16 százalékot szereztek, ami azt jelenti: Ed Miliband kaphatná meg a Downing Street 10. kulcsát.

David Cameron kormányfő „sajnálkozását fejezte ki a kiakolbólított konzervatív önkormányzati képviselőknek”, míg a lib-dem miniszterelnökhelyettes, Nick Clegg „nagyon szomorúnak” nevezte magát az elvesztett helyek miatt. Konzervatív elemzők igyekeztek elrontani a Munkáspárt túláradó örömét, emlékeztetve arra, hogy általában 40 százalék az a küszöb, melyet a ciklus felénél a következő parlamenti választásból győztesen kikerülő pártnak el kell érnie, azaz Miliband „még nem ragadta meg a választók fantáziáját”. David Cameron kormánya katasztrofális heteken van túl, elsősorban a középosztályt sújtó államháztartási intézkedései és a sajtóetikai botrány miatt, illetve a The Sunday Times leleplezése nyomán. A vasárnapi lap tényfeltáró újságírói kiszimatolták, hogy a konzervatív pártkasszába befizetett nagyobb összegek fejében az adományozók a kormányfő és vezető miniszterek közvetlen közelségébe kerülve kétes befolyásra tehettek szert.

A britek nem kérnek nácikat, sem a nagyvárosok közvetlenül választott polgármestert

A helyhatósági megmérettetés pozitív üzenete, hogy a szavazók az eddig betöltött és most szavazásra került mind a hat képviselői helyétől megfosztották a szélsőjobb Brit Nemzeti Pártot. Igaz, a különc George Galloway háborúellenes Respect pártja, mely nemrégiben meglepetésre időközi parlamenti választást nyert az észak-angliai, multikulturális Bradfordban, ugyanitt öt új tanácstagi posztot szerzett.

Egyelőre nem örvend osztatlan népszerűségnek a lehetőség, hogy a nagyvárosok közvetlenül válasszanak maguknak főpolgármestert. A megkérdezett helységek közül öten nem kértek a változásból, csak a délnyugat-angliai Bristol lakói voksoltak igennel a reformra.

London immár negyedszer szavazott közvetlen formában főpolgármesterére, ám a szavazatok megszámlálása csak péntek délben kezdődött meg. Egyelőre Boris Johnson, a Konzervatív Párt jelöltje, jelenlegi városvezető vezet a munkáspárti Ken Livingstone, az előző polgármester előtt. A London Assembly-ben, a fővárosi önkormányzatban várhatóan ugyancsak a Munkáspárt jut a legtöbb mandátumhoz.