Putyin ismerte be a sztálini bűnöket Katynban
Hetven évvel a tömeggyilkosság után, Oroszország immár teljes mértékben elismerte: a lengyel tisztek és tisztviselők kivégzéséért egyértelműen az akkori Szovjetunió legfelsőbb vezetői a felelősek. A sztálini bűnök bevallása a legmagasabb szinten – egyfajta nemzeti megbékélés gesztusával történt meg. Szerdán Katynban Vlagyimir Putyin orosz kormányfő és Donald Tusk lengyel miniszterelnök együtt tisztelgett az ott kivégzett lengyel foglyok és sztálini terror korábban kivégzett áldozatai előtt. – E sírok között, azok előtt, akik eljönnek megemlékezni szeretteikről, képmutatás lenne azt mondani, felejtsük el. Kötelességünk őrizni a múlt emlékét, és természetesen nem felejtünk, bármilyen keserű is az igazság. A múltat megváltoztatni nem lehet, de meg tudjuk őrizni és helyre tudjuk állítani az igazságot, s vele a történelmi igazságosságot – mondta Putyin, elismerve, hogy évtizedeken át „cinikus hazugságokkal próbálták leplezni a valóságot”. A két politikus közösen helyezte el egy felépítendő templom alapkövét. A ceremónia után a két kormányfő Szmolenszkba utazott, ahol az orosz-lengyel „nehéz kérdések” vegyesbizottságának tagjaival tárgyaltak. A katyni rémtett volt az orosz-lengyel viszony egyik ilyen legnehezebb megoldatlan ügye.
A lengyel tiszteket és tisztviselőket, akik 1939 szeptembere (ekkor támadta meg a náci Németország után a sztálini Szovjetunió Lengyelországot) után jutottak szovjet fogságba három táborban őrizték, s 1940 március 5-én a SZK(b)P politikai bizottsága hét tagjának utasítására az NKVD kivégezte őket. A tömegsírokat a nácik 1943-ban találták meg. A Szovjetunió a tömeggyilkosságot a németekre akarta hárítani, s a nürnbergi tervben háborús bűncselekménnyel és népírtással vádolta Németországot emiatt. A szovjet felelősséget végül Gorbacsov ismerte el.
A katyni begyógyulatlan seb a legutóbbi időkig zavarta az amúgy is „történelmileg terhelt” orosz-lengyel kapcsolatokat. A mostani gesztus egyfajta megkönnyebbülés a lengyeleknek, akiknek már nem kell tovább követelniük a bűnök beismerését. Hozzájárulhat az orosz társadalom konszolidációjához is, ahol a sztálinizmus öröksége megnehezíti a posztszovjet konszolidációt, s általában véve a modernizációt. Az, hogy Putyin mondta ki, hogy a tömeggyilkosság a szovjet vétke, ezt a szakítást erősíti meg. Különösen azért fontos ez, mert a politikus eddig maga volt a szovjet-orosz történelem „megrágalmazása” elleni harc fő bajnoka. A „nehéz kérdések bizottságának” egyik tagja azt mondta a varsói Gazeta Wyborczának: „Katyn az orosz jövőért folyó harc eleme. Ha képtelenek vagyunk legyűrni a múlt örökségét, akkor ott rekedünk félúton a modernitás és a szovjet idők között.”
A katyni történet kimondása az orosz-lengyel viszonyban több könnyítést is okozhat. Varsó például kész a kalinyingrádi orosz enklávé teljes területére kiterjeszteni a kishatár-forgalmat, s ehhez már csak az EU engedélyét várják. A nagy megbékélési gesztusnak vannak kínos felhangjai is: Lech Kaczynski lengyel elnök nem kívánt részt venni az oroszokkal közös megemlékezésen, ő csütörtökön tiszteleg a katyni emlékhelyen.
