Amikor a páncélozott járművekből kiszálltak az orosz katonák, a helyiek dudaszóval és orosz zászlókat lobogtatva üdvözölték őket. „Először meglepődtünk, de most felszabadítóknak látjuk őket” – mondta a brit hírügynökségnek Ludmilla Marcsenko, egy nyugdíjas tanárnő.

Akik kevésbé lelkesedtek a jelenlétükért, inkább a háttérbe húzódtak. Egy nyugdíjas bányász egyértelműen invázióról, orosz agresszióról beszélt. A többség azonban az orosz hivatalos propagandát ismételgette: Kijevben, a Majdanon nagy hibát vétettek, amikor be akarták tiltani az orosz nyelvet. Nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni – magyarázta Marcsenko fivére. Elismerte, hogy Viktor Janukovics nem volt a legjobb elnök, és volt bőven korrupció az országban, de elegük van a fasiszta szövegekből. (Moszkva az egész ukrajnai beavatkozást azzal magyarázza, hogy Kijevben a szélsőjobboldal került hatalomra, így gátat kell szabni a fasizmus terjedésének és persze meg kell védeni az orosz anyanyelvűeket – a szerk megj.)

Balaklavában egyébként nem okozott ijedtséget a maszkos oroszok megjelenése. Egyrészt a Szevasztopolban állomásozó orosz flotta miatt hozzá vannak szokva a katonákhoz, másrészt a „megszállók” igyekeztek barátságosan viselkedni. A maszkjukat ugyan nem vették le, de szívesen pózoltak egy-egy fényképhez, és elfogadták a nekik kínált cigarettákat is.

Egy helyi villanyszerelő, Vlagyimir Tyihonov nagyon örül a katonáknak, és azt szeretné, ha ez a föld ismét orosz terület lenne. „Így is lesz” – tette hozzá bizakodva. „Mindjárt kezdődik a turistaszezon, most nem kezdhetnek nekem itt háborúskodni” – háborgott viszont egy helyi vállalakozó, egy tengerparti étterem pincérnője lakonikusan csak ennyit mondott: „Minket erről senki sem kérdezett meg. Csak bábuk vagyunk. Egy cárunk van és egy istenünk: Putyin.”

Orosz zászlós járókelők az Ukrajnához tartozó Kírimi Autonóm Köztársaság székvárosában, Szimferopolban 2014. február 27-én. Az autonóm köztársaság két nagyvárosának repülőterét orosz fegyveresek szállták meg. (MTI/AP/Darko Vojinovic)