Európa legmagányosabb népe címmel közölt egész oldalas elemzést Magyarországról a Neue Zürcher Zeitung nemzetközi kiadása hétfőn.

A politikai következmények, mindenekelőtt a fiatal generáció körében, elgondolkodtatóak - írta. A 18-29 éveseknek csak 23 százaléka elégedett az életkörülményeivel, ami messze a legkisebb arány a volt kommunista országok körében. A fiatalok háromnegyede hisz egy új rendszerváltozás lehetőségében a fontos üzemek újraállamosításával és az országnak kárt okozó politikusok elszámoltatásával együtt. Lendvai idézte a New York-i Rágalmazásellenes Liga felmérését is, miszerint az elmúlt két évben hét százalékkal, kétharmadra nőtt azoknak az aránya Magyarországon, akik úgy vélik, hogy a zsidók túl nagy szerepet játszanak a gazdasági életben. Nagy-Britanniában például 15, Németországban 21 százalék volt ez az arány. Ezeknek az adatoknak a fényében nem volt meglepő „a politikailag jobboldali konzervatív, gazdaságilag baloldali populista, egyúttal erősen nemzeti és klerikális Fidesz” átütő választási győzelme - vélekedett a szerző. Megállapítása szerint noha a jobb- és baloldal kölcsönösen egymást vádolja a társadalom depressziója miatt, ezek a vádaskodások nem adnak magyarázatot a társadalom „elgondolkodtató, sőt aggasztó" mentális és morális állapotára. „A kelet-európaiak problémájának gyökere nem a Nyugathoz, hanem saját történelmükhöz való viszonyuk" - idézett egy, a lapban korábban megjelent megállapítást. Ez a magyarokra is igaz, és rájuk különösen - tette hozzá Lendvai.

A magyar az albántól eltekintve a legmagányosabb nép Európában, egyedülálló nyelvvel és történelemmel. „A félelem egy kis nemzet lassú halálától ... és egész népcsoportok elvesztett háborúk révén kikényszerített amputációjának következményeitől a honfoglalás óta meghatározó tényezői a magyar történelemnek” - írta. „A Magyarországot terhelő tulajdonképpeni jelzálog - írta a későbbiekben - a Trianonhoz vezető úttal, a Szent István-i birodalom halálokával és az 1920-89 közötti végzetes fordulatokkal kapcsolatos igazság elfojtása, elhallgatása és megszépítése”.

Amit Friedrich Nietzsche a valóságtól való félelemnek nevezett, bizonyos tekintetben minden volt kommunista országra igaz, és nem csak Magyarországra - vélekedett a szerző. Találónak nevezte William M. Johnston amerikai kultúrtörténész megállapítását is, miszerint „a hajlandóság, hogy rózsaszín szemüvegen át nézzék a világot, arra csábította a magyarokat, hogy nagyságukat eltúlozzák, miközben az alávetett népek nélkülözéséről nem vettek tudomást". A magyar korona mint a politikai nemzet jelképe alatt a kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchia magyar részében egyre gátlástalanabb magyarosítás folyt - írta a történelmi okokat részletezve Lendvai. Hozzátette, hogy a magyar államfelfogás a magyarosítási kampányok ellenére sem volt rasszista, hanem kizárólag kulturálisan meghatározott. A szerző úgy látja, „egy arányérzék nélkül propagált revizionizmus fényében folytatott féktelen nacionalizmus”, antiszemitizmussal társulva képezte az alapját annak a „végzetes kurzusnak, amely Magyarországot végül a hitleri Németország hű szatellitállamává tette és egy újabb katasztrófához vezetett a második világháborúban".

A szomszédos országok kommunista rezsimjeivel ellentétben a magyar kommunista vezetés a nemzeti tényezőt nem a nép megnyerése, hanem a szétbomlasztás eszközeként fogta fel. Ez képezte a hátterét nem csak a Kádár-rendszer nagyon óvatos szomszédságpolitikájának, hanem a szocialista-liberális kormányok tudatos visszafogottságának a magyar kisebbségekkel szemben 1994-98 és 2002-2010 között. Másrészt ezért tudott nem csak Orbán Viktor és a Fidesz nemzeti hangsúlyú irányvonala, hanem a jobboldali radikális Jobbik is masszív támogatásra szert tenni a fiatalok és a határon túli magyarok körében.

A lakosság Trianon-képét az elmúlt évtizedben „a nacionalisták agresszív és egy jobboldali médiabirodalom által támogatott retorikája s a liberálisok és baloldaliak passzivitása" következtében a nemzeti és jobboldali konzervatív tábor „értelmezési fennhatósága" alakítja - fogalmazott. Ráadásul - tette hozzá - felmérések szerint a megkérdezetteknek csak a 15 százaléka rendelkezik megközelítőleg pontos ismeretekkel a magyarlakta területek népességi adatairól. „Erdély lakosságának csak egyötöde magyar, ezzel szemben még a terület visszacsatolását támogatóknak is a fele meg van győződve arról, hogy ötven százalék feletti a magyarok aránya" - jegyezte meg.

A szerző felidézte a Trianon-emléknap bevezetését és a határon túli magyarok honosítását megkönnyítő törvénymódosítást. Eltekintve néhány "zavaros fejűtől" a jobbikosok között, egy magyar politikus sem emel szót a határok visszaállítása mellett - tette hozzá. "A nemzeti hangulatkeltés és a szavazati jognak az új alkotmánnyal várható megadása a szomszédos országok többségi nemzeteiben tapasztalható hasonló tendenciák fényében nagyon is könnyen kiélezhetik a konfliktust" - írta elemzésében Paul Lendvai.