Puccsot hiúsítottak meg Dél-Szudánban – jelentette be Salva Kiir elnök hétfőn azután, hogy a függetlenségét tavaly kikiáltott afrikai ország fővárosa, Dzsúba órákon át visszhangzott a katonai támaszpontokon vívott tűzharctól. Kiir elmondása szerint az összecsapások a hozzá lojális egységek és a nemrég menesztett alelnökhöz, Riek Macharhoz hű erők között törtek ki, amelyek meg akarták dönteni a hatalmát. Ez nem sikerült. A kormány ura a helyzetnek, a puccsisták ellen hajtóvadászat indult – mondta az államfő. Kiir éjszakai kijárási tilalmat rendelt el. Hírügynökségi jelentések szerint a harcokban többtucatnyi ember sérült meg, és százak menekültek be a dzsúbai ENSZ-képviseletre az erőszak elől.

Az elnöki bejelentés után az ENSZ mind a két felet önmérsékletre szólította fel. Hogy Machar jelenleg hol tartózkodik, az nem világos, de a szóvivője szerint a politikus biztonságban van, és nem igaz, hogy letartóztatták volna. Júliusban menesztették, akkor, amikor egy belső hatalmi harc miatt Kiir az egész kormányt kirúgta. Machar a kormányzó Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom (SPLM) felét maga mögé tudta állítani, és szeretne indulni Kiir ellen a 2015-ös elnökválasztáson. A konfliktusnak etnikai színezete is van, Kiir a legnagyobb törzsből, a dinkák közül jött, a volt alelnöke viszont nuer. A nuerek régóta azzal vádolják a dinkákat, hogy mindenre rá akarják tenni a kezüket Dél-Szudánban, és kisajátítják maguknak a hatalmat. Az etnikai konfliktusokat pedig nem ajánlott félvállról venni: tavaly februárban 37 ember halt meg, amikor egy béketárgyaláson egyszer csak megjelent négy teherautónyi rendőr.

Dél-Szudán a világ legfiatalabb országa, 2011 júliusában kiáltotta ki a függetlenségét. Az ország gyakorlatilag az olajexportból él, ami a GDP 98 százalékát jelenti – és sokáig határvillongásokat azzal a Szudánnal, amelytől elvált. A 22 éves polgárháborút lezáró – és a Dél-Szudán függetlenné válását lehetővé tévő – 2005-ös békeszerződés szerint az észak és dél közötti határ Szudán függetlenné válása, azaz 1956. január 1. óta létezik. A brit gyarmati időkben az ország már két részre szakadt, az északi és a déli résznek külön-külön közigazgatása volt. Az ebből a korszakból származó térképek között sok az ellentmondás, a terepen pedig soha nem jelölték ki a határokat, ennélfogva az 1800 kilométer hosszú határ menti területek egyötödét – termékeny, kőolajban vagy ásványokban gazdag területeket – Kartúm és Dzsúba is magának követeli.