Füstbe ment tehát Merkel reménye, hogy ezzel a koalíció egységét tudná demonstrálni, és egyszersmint új lendületet adna a közös munkának. Máris megkezdődött a bűnbakkeresés: a lázadók minden bizonnyal a CDU padsoraiban ülnek, de a liberális FDP sem lehet nyugodt: náluk a szavazástól független komoly gondok vannak, a jelenlegi közvélemény-kutatások alapján be sem jutnának a parlamentbe.

Merkel hallgat, helyette mások értékelték az eredmény. A CDU-s vezetők azt hangoztatják, javítani kell a csapatmunkán. Önkritikusabb Wolfgang Gerhardt volt liberális pártelnök, aki elismeri, hogy a kilenc hónapja kormányzó koalíció nem képes kezelni a kihívásokat és erről a közvéleményt sem tudja meggyőzni. Az újságok egy része máris úgy véli, megkezdődött a kormány, vagy legalábbis Merkel kancellárságának végjátéka – ám ez alighanem túlzás. A német gazdaság adatai ugyanis nem támasztják alá a borús közhangulatot: a munkanélküliek száma csökken (igaz, még mindig hárommillió), a növekedés beindult, az autóipar lendületbe jött, még az adóbevételek is nőnek.

Nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzék számára is járt tanulságokkal a szerdai voksolás: a Baloldali Párt akár a mérleg nyelvének szerepét is eljátszhatta volna. Saját jelöltjük a harmadik fordulóban visszalépett, de a baloldaliak inkább tartózkodtak, mintsem Gauckra szavaztak volna. Ezzel ismét bebizonyosodott, hogy a politológusok által hosszú távon már elképzelhetőnek tartott baloldali szövetség (SPD, Zöldek, Baloldal) még igencsak távol áll a valóságtól. Így aztán minden marad a régiben: a Baloldal szövetségi szinten továbbra is „pária”, a szociáldemokraták és a zöldek viszont nem rendelkeznek a kormányzáshoz szükséges többséggel.

Christian Wulff, az újonnan megválasztott elnök első nyilatkozataiban az ország egységét sürgette. Korrekt, de kritikus együttműködést ígért a kormánynak. Az 51 éves Wulff az NSZK történetének legfiatalabb elnöke. A Der Spiegel úgy jellemezte, mint akinek a CDU nemcsak a karrierjét, hanem szinte a családját is jelenti.

Még tizenévesen csatlakozott a párt ifjúsági szervezetéhez, miközben egyedül ápolta beteg édesanyját: mostohaapja elhagyta a családot, amikor a felesége szklerózis multiplexben megbetegedett. A tizenhat éves Wulffra maradt az ápolás és huga nevelése. Később jogot végzett, és szép karriert csinált a kereszténydemokrata pártban: kilenc évig ugyan ellenzékben volt az alsó-szászországi parlamentben, de 2003 óta kormányfő.

Pragmatikus, halkszavú, de határozott politikusnak tartják, akinek egykor akár kancellári esélyei is lettek volna.  Elnökké választása után azonnal beadta lemondását a kormányfői posztról. Karrierjét az sem ingatta meg, hogy 18 év házasság után elvált a feleségétől, és nőül vette a nála több mint 15 évvel fiatalabb Bettina Körnert. Wulffnak van egy lánya, a feleségének egy fia egy korábbi kapcsolatból, közös kisfiuk pedig kétéves.