Prágai csata az egyházak kárpótlásáról
A meggyengült jobboldali kormánykoalíciónak a baloldali ellenzék formai kifogásai miatt három hónapra volt szüksége ahhoz, hogy a dokumentum végre a prágai alsóházban napirendre kerülhessen.
Ekkor kezdődött a prágai parlamenti maraton. Az éjszakákba nyúló indulatos vitában a baloldaliak azt hangoztatták, hogy különösen az elhúzódó gazdasági válság idején túlságosan bőkezű, az államháztartás szempontjából pedig kockázatos a kárpótlás mértéke. Marta Semelová kommunista (KSCM) képviselő pedig azt kiabálta, hogy a jobboldali Necas-kormány megszorító intézkedéseivel sok galádságot követett el a szegények és a középrétegek ellen, ezért most így kér bűnbocsánatot. Mire a jobboldali padsorokból azzal replikáztak, hogy éppenséggel az ő elvtársai követtek el megbocsáthatatlan vétkeket, az 1948-cas törvénytelen államosítással és más embertelen cselekedetekkel.
Másfél hónapos pengeváltások, övön aluli verbális ütések és hosszadalmas ellenzéki vitafelszólalások után a kormánypártiak július 13-án olyan határozatot hoztak, hogy addig nem ér véget az ülés, ameddig a tervezetről nem szavaznak. Ez a taktika eredményesnek bizonyult, mert a véglegtekig elcsigázott honatyák másnap hajnalban minimális többséggel (a 183 jelenlévő közül 93 támogató, 89 ellenző szavazat) elfogadták a tervezetet.
Ezzel azonban a kormánypártiak csupán csatát nyertek, mert a háborúskodás nem ért véget. A tervezetről ugyanis szerdán a felsőház kezdett tárgyalni, ahol viszont a baloldaliaknak van többsége. Ezért mától a jobboldaliak alkalmazzák politikai vetélytársaik kora nyári taktikáját. Hosszadalmas felszólalásaikkal borzolják a kedélyeket.
Céljuk világos: egészen jövő hétfő éjfélig szeretnék folytatni az obstrukciót, elhúzni a vitát. Ha ez sikerülne nekik, akkorra lejárna az a törvényes határidő, ameddig a szenátus véleményezheti – esetünkben elutasíthatja – az alsóház által elfogadott törvénytervezetet. A baloldaliakat Dominik Duka bíboros levélben kérte a kivajúdott egyezség elfogadására. „Nem vagyunk tolvajok, s nem a szociálisan gyenge családok és a nyugdíjasok kárára szerzünk anyagi javakat, hanem történelmi igazságszolgáltatásban szeretnénk részesülni, s olyan modellt építeni, amelyben az egyházak önmagukat finanszírozzák“ – érvelt a főpap.
Jirí Dienstbier, a cseh szocdemek vezérszónoka kifejtette: pártja indokoltnak tartja az egyházak kárpótlását, de nem a tervezetben meghatározott mértékben és módon, mert ezzel az igazságtalanságokat még nagyobbakkal váltanák fel. Ráadásul szerinte a Vatikán jelentős gazdasági befolyáshoz juthatna Csehországban, mivel a legtöbb ingatlant a katolikus egyház kapná meg. Végezetül a tervezet visszavonását, s új jogszabály kimunkálását indítványozta, amelyet szerint társadalmi vitára kell bocsátani, mielőtt ismét a képviselőház elé terjesztik.
Ezután megszavaztatta azt a módosító javaslatot, amely minden szenátor számára ebben a vitában csupán kétszer tíz perces felszólalást tesz lehetővé. Ami annyit jelenthet, hogy még e héten, késő éjjel vagy valamelyik hajnalon mégis csak szavaznak a törvénytervezetről, amelyet minden bizonnyal a baloldal megvétóz. Ezután pedig az újabb csata kora ősszel ismét az alsóházban folytatódik.
A vitatott jogszabály alapján a tizenhét cseh történelmi egyház, illetve közösség 2013-tól összesen 75 milliárd korona (hozzávetőlegesen 830 milliárd forint) értékű épületet, továbbá termőföldet, erdőket és tavakat kapna vissza. A letűnt rezsimben elkobzott további vagyonaik fejében – amelyek visszaszolgáltatása nem lehetséges – harminc esztendeig az inflációtól függően, évente kétmilliárd korona körüli összeget utalna a cseh állam. A mintegy ötezer pap, illetve lelkész egy ideig még a költségvetésből kapná a fizetését. Évről évre azonban öt százalékkal kevesebbet. 2040-től a csehországi egyházak teljesen önállóan, költségvetési támogatás nélkül működnének.
