Betiltotta a cseh belügyminisztérium annak az előkészítő bizottságnak a tevékenységét, amely a Szudétanémetek Szövetségének (Sudetendeutsche Landsmannschaft Bundesverband) csehországi, morvaországi és sziléziai szervezetét kívánta megalakítani. Az indoklás szerint ennek a szerveződésnek az alapszabály-tervezete és várható tevékenysége sértené a cseh alkotmányt. Elsősorban azzal, hogy követelik a második világháború végén és utána kiadott Benes-dekrétumok érvénytelenítését és a Csehországból kiűzött szudétanémetek vagyonának visszaszolgáltatását vagy kárpótlását.

Elítélik továbbá a második világháború utáni etnikai tisztogatásokat, és azt szorgalmazzák, hogy mindazokat nyilvánítsák háborús bűnösökké, akik ezekre az embertelen intézkedésekre parancsot adtak. Szorgalmazzák a hazához való jogot is, amiről Prága úgy vélekedik, hogy akár területi követelésként is lehet értelmezni.

Mindezek a célok a belügyi tárca szerint ellentétesek a jelenlegi nemzetközi jogszabályokkal és a kilencvenes évek második felében aláírt cseh–német megbékélési nyilatkozattal. Rámutatnak arra is, hogy a cseh alkotmánybíróság 1995-ben már elemezte a Benes-dekrétumokat, és arra a következtetésre jutott, hogy azok a maguk idejében törvényesek és indokoltak voltak.

Lapunk megkeresésére Jan Sinagl, az előkészítő bizottság egyik tagja botrányosnak és a demokrácia megcsúfolásának nevezte a döntést, amelyet rövidesen megfellebbeznek. Ha az illetékes cseh bíróság elutasítaná a kérelmüket, akkor a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. – Csehország már öt éve tagja az EU-nak, ezért nem viselkedhet úgy a polgáraival, ahogy azt a letűnt rezsim tette, és nem korlátozhatja a szabad véleménynyilvánításukat – hangsúlyozta.

Az egykori Csehszlovákiában élő német és magyar nemzetiségű polgárokat több Benes-dekrétum a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek nyilvánította, és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Mintegy hárommilliós szudétanémetet – köztük ismert antifasisztákat is – elűztek a lakóhelyükről. Több százat közülük megöltek, mások útközben meghaltak. A magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi tanácskozás nem hagyta jóvá.

A csehszlovákiai vezetők azonban nem mondtak le arról, hogy minél jobban meggyengítsék a szlovákiai magyar etnikumot, ezért nem sokkal később elérték, hogy az úgynevezett lakosságcsere révén csaknem százezer felvidéki magyart telepítettek ki a szülőföldjükről Magyarországra, 45 ezer személyt pedig Csehországba deportáltak.

Jan Sinagl elmondta, hogy ezeket az atrocitásokat is elítélik, mert az előkészítő bizottság meggyőződése szerint a Benes-dekrétumok ellentétesek az EU értékrendjével. Nem helytálló az a cseh érvelés sem, hogy ezek a dokumentumok már kimúltak, mert kárpótlási perekben olykor még ma is hivatkoznak rájuk – mutatott rá.