A cég többségi részvényeit jelenleg birtokló olasz Enel már hónapok óta közölte: szeretné mielőbb eladni 66 százalékát. Ezért május 9-ig várja az ajánlatokat. Szlovák lapok értesülései szerint egyelőre négy társaság szeretne ringbe szállni:  a magyar MVM és Mol konzorciuma (utóbbi leányvállalatán, a pozsonyi Slovnafton keresztül), továbbá a cseh CEZ, az EPH, valamint a finn Fortum.

Robert Fico szlovák kormányfő idáig azt hangoztatta, hogy kormánya jelenlegi kisebbségi tulajdonosként addig minden törvényes eszközzel megakadályozza az ügyletet, ameddig az olaszok nem építik fel és nem adják át üzemképes állapotban a mohi (Mochovce) atomerőmű harmadik és negyedik blokkját, amire kilenc éve kötelezettséget vállaltak. Hétfőn viszont nem szólt arról, vajon továbbra is ragaszkodik-e ehhez a feltételhez, vagy pedig, amennyiben kormánya lesz a többségi tulajdonos, más cégekkel fejeztetné be a mohi atomerőművet.

Néhány nappal ezelőtt a CEZ egyik vezetője közölte, hogy a pozsonyi kabinet várható obstrukciós politikája miatt valószínűleg nem tesznek kötelező érvényű ajánlatot a Szlovák Villamos Művek többségi tulajdonrészére. A többi érdeklődő egyelőre nem kommentálta a szlovák kormányfő bejelentését, ami meglepetést keltett Pozsonyban.

Mikulás Dzurinda kormánya 2006 márciusában hagyta jóvá a Szlovák Villamos Művek privatizálását. Többségi, 66 százalékos tulajdonrészt az Enel szerzett, amely ezért 839 millió eurót fizetett. A kisebbségi csomag a Szlovák Vízgazdálkodási és Építkezési Vállalaté (SVP) maradt. Egyúttal szerződést kötöttek az olaszokkal arról, hogy a bősi vízerőművet harminc éven át bérelhetik. Az itt megtermelt haszon 65 százalékát a vízerőművet üzemeltető, pozsonyi székhelyű SVP kapta, a többi az olaszokat illette meg.

Erre a külön egyezségre azért volt szükség, mert a Bős körüli jogi és anyagi természetű szlovák-magyar viták sem akkor, sem pedig azóta nem zárultak le. Robert Fico idáig is azt hangoztatta, hogy a  bérleti szerződés nemzetközi jogot sért, ezért eleve érvénytelen. Ezzel az érvvel hét éve fordult az illetékes bírósághoz, amely csupán idén mondta ki a jogerős verdiktet. Mindeközben a szlovák kormány tavaly decemberben indoklás nélkül felmondta az olaszokkal megkötött bérleti szerződést, amit az olaszok ugyancsak jogsértőnek minősítettek. Mindkét jogvita minden bizonnyal a bécsi székhelyű nemzetközi döntőbíróság elé kerül, mert az Enel 588,2 millió eurós jóvátételt követelt a szlovák féltől, amit a pozsonyi kormány nem hajlandó kifizetni.

Bonyolult a helyzet Mohi körül is. A dél-szlovákiai Lévához (Levice) és a magyar határhoz közeli atomerőművet még 1982-ben kezdték el építeni, jórészt csehszlovák és szovjet cégek. Négy, egyenként 440 megawatt (MW) teljesítményű blokkot terveztek, (VVER 440) V213 típusú orosz gyártmányú reaktorokkal. Az első két blokkot 1998-ban, illetve 2000-ben indították be. Az Enel 2006-ban vállalta, hogy a harmadik blokkot legkésőbb 2014-ben, a negyediket pedig az idén üzembe helyezik.

Az eredeti terv szerint az építkezés 2,78 milliárd euróba került volna. Az  olaszok azonban jelentős csúszásban vannak, miközben a költségek már csaknem ötmilliárdra rúgnak. Tavaly kora ősszel az Enel hét és fél éves futamidőre 870 millió eurós hitelt vett fel az orosz Sberbanktól. A késést és a megnövekedett költségeket azzal indokolták, hogy a fukusimai földrengést követő súlyos nukleáris üzemzavarok miatt az eredeti terveket módosítani és korszerűsíteni kellett. Szerintük ez indokolja a jelentős késést és a lényegesen megnövekedett költségeket.