Polgárőrségből gondoskodó maffia
„A szociális banditák régi módszere a szegények, az elesettek felkarolása. A La Familia a tisztességes banditák hagyományát ültette át a mexikói kábítószer-háborúk kontextusába. A bűnszervezet ellehetetlenítette riválisait – a rendőrséget, a hadsereget, a kormányt és a többi bandát –, s társadalmi beágyazottságának, mítoszainak és a nyílt erőszaknak köszönhetően önálló politikai és szociális tényezővé vált” – írja Samuel Logan latin-amerikai bűnszervezetekre specializálódott tényfeltáró riporter a zürichi székhelyű International Security Network portálján.
A La Familia a 80-as években alakult, és kezdetben a szegények érdekeinek képviseletében lépett fel: polgárőrségként működve szembeszállt a kábítószer-kereskedőkkel és az emberrablásra szakosodott bűnszövetkezetekkel. Mára azonban teljesen átalakult. Az idők során maga is maffiává vált, és a kábítószer-forgalmazástól a kalóz CD-k és DVD-k árusításán át az emberkereskedelemig a szervezett bűnözés gyakorlatilag minden területén érdekelt. Mexikó középső és nyugati területeinek egyik legbefolyásosabb maffiájává erősödött, az Egyesült Államok területén is jelen van: több kábítószer-elosztó központot üzemeltet. És mint a latin-amerikai kartellek többsége, a La Familia is jelentős politikai befolyással rendelkezik.
Logan szerint a La Familia elsősorban ravasz taktikájának köszönheti megerősödését. A maffia ugyanis az Eric Hobsbawm brit történész által ’social bandit’-nek nevezett bűnözők módszereit követi. A magyar szakirodalomban a kissé félrevezető ’társadalmi bandita’ néven meghonosodott kifejezés arra utal, hogy egyes bűnözők a szegények szociális érdekeinek törvényen kívüli képviselete révén nyerik el az emberek szimpátiáját. A nép az elnyomás, a gazdagok, és az igazságtanság elleni harcost ünnepli bennük. Robin Hood vagy a magyar betyárok egyaránt ilyen, szociális banditának tekinthetők.
A La Maffia egy-egy brutális leszámolás után rendszeresen fizetett hirdetésben adja az emberek tudtára, hogy a vérengzést erkölcsi okok tették szükségessé: az igazságtalanok megbüntetése. A rivális bandák elleni vérengzéseket rendteremtésnek és igazságosztásnak állítják be. A La Familia mindent elkövet annak érdekében, hogy az emberek ne egyszerű drogkartellnek, hanem szociális és politikai szervezetnek tekintsék: a kábítószer-kereskedelemről azt állítja, hogy csakis a szociális és a rendvédelmi feladatok ellátásához szükséges pénz forrása. Az ellenőrzése alatt tartott területen védelmi pénzt szed, amelyet sokan örömmel fizetnek, hiszen legalább valódi biztonságot kapnak érte cserébe, ellentétben az államnak és az önkormányzatnak befizetett adókkal.
„Az emberek szemében a La Familia a szegények védelmezője a gazdag és korrupt kizsákmányoló elittel szemben.” A kegyetlenséget és az erőszakot leginkább csak a rivális bandákkal, a maffia ellen fellépő hivatalnokokkal és az árulókkal szemben alkalmazza. Közben azonban még a kímélet látszatára is ügyel: előfordul, hogy leszámolás helyett inkább templomba küldi az ellenséges bandák tagjait, hogy ezzel is növelje népszerűségét. A maffia a kábítószer-kereskedelemből befolyt összegekből ételt és ruhát oszt a szegényeknek, támogatja az iskolákat, segít a rászorulóknak az orvosi ellátás költségeinek kifizetésében. Az állam alapvető feladatait sem képes ellátni, s a maffia betölti az űrt.
