Pornó a tálibok árnyékában
A felszínen látszólag minden a megszokott kerékvágásban halad – már amennyire ez a pakisztáni fundamentalizmus fellegvárában, Pesavárban lehetséges. Errefelé rendszerint letépve és összetiporva végzik azok a nyilvános helyekre kifüggesztett reklámok és poszterek, amelyeken nők vagy nők szerepelnek, egy-egy kávézót időnként felrobbantanak a tálibok, de a merényleteken túl a hétköznapokat nem sok minden zavarja.
Ezért is lehet meglepő, hogy az afgán határtól kőhajításnyira fekvő városban, az Északnyugati Határtartomány székhelyén virágzik a pornográfia, és vele együtt a felnőtt filmeket műsorra tűző mozik is. „Minden előadás teltházas” – mondja erről az egyik helyi filmproducer a Le Temps svájci lapnak. Lala Fida Mohammad Khan saját bevallása szerint azért szállt ki a hagyományos filmbizniszből, mert egyszerűen nem volt rá kereslet. Szerinte „tiszta filmekre” alig kíváncsi valaki, pornófilmet viszont a legtöbb mozi naponta háromszor is vetít – vasárnap megtoldva egy reggeli bónusz előadással. A böjti hónapot, a ramadánt lezáró ünnepség, az íd-al-fitr alatt napi öt filmet lehet megnézni – és remélni, hogy az úton-útfélen vallási jelszavakat harsogó pártok és a tálibok vigyázó szemeiket éppen valahova máshová vetik.
A pornófilmek túlnyomó többsége még nyugati darab – ugyanaz a húsfeldogozó üzem, amelyről naponta tízezrével kerülnek fel videók az internetre. Nemrég azonban a helyi filmipar is versenybe szállt a nézők kegyeiért, és egyre több mozi pastu nyelvű pornófilmet is műsorra tűz, úgyhogy a sűrű füstbe burkolózó nézőközönség – pop-corn helyett a pesavári mozikban vízipipa és hasis jár az élményhez – anyanyelvén hallgathatja a kötelező koreográfiát kísérő kötelező fordulatokat – a nyögésekről nem is beszélve. Helyi pornófilmből ugyanis egyre több készül, és ami a népszerűségüket illeti, kezdik túlszárnyalni a nyugatiakat. Nem amatőr skiccekről van szó. Egy névtelenséget kérő producer szerint az átlagos helyi pornófilm 500-600 ezer rúpiából (átszámítva közel másfélmillió forintból) készül, és bombabiztos befektetésnek számít, amely a teltházas előadásokon pillanatok alatt visszahozza az árát.
Az üzlet annyira jól megy, hogy a mozitulajdonosok az életüket is hajlandók kockáztatni érte. Amióta a tálibok megvetették a lábukat Északnyugat-Pakisztánban, egyik fő megélhetési forrásuk az a váltságdíj lett, amelyet az elrabolt túszaikért kapnak. És kifejezetten utaznak is a pornómozik tulajdonosaira. Bár közöttük sok van, akit már nem egyszer raboltak el, a váltságdíj kifizetése után kevesen „térnek meg”: a jellemző sokkal inkább az, hogy ott folytatják, ahol abbahagyták.
Foglalkozásuk egyébként nagy múltra tekint vissza. Virágzó pastu nyelvű filmipara miatt Pesavárt csak Pollywood néven ismerték a tálibok érkezése előtt. Az aranykor a hetvenes évek vége volt: ekkor tucatjával árasztották el a belföldi piacot az itteni stúdiókban készült filmek, és közöttük a nyolcvanas évekre egyre több lett az erotikus vagy éppenséggel pornográf darab. De az még egy más világ volt: a nők akkor még nemcsak a filmvásznon, hanem a nézőtéren is jelen voltak. És az olyasvalami, ami már csak ritkán történik meg. Pesavárban nőnek ma veszélyes moziba járni.
A filmbevételekből futja a hatóságok megvesztegetésére is. A százezres kenőpénzeket rendszerint azok a rendőrök és polgármesterek teszik zsebre, akik a következő szemet hunynak a lányiskolák elleni szélsőséges támadások felett. A hárommilliós Pesavárban egyébként kilenc mozi működik, de csak egy van, amelyik nem vetít pornófilmeket. Ezt a pakisztáni légierő tartja fenn.
