A magyarországi antiszemitizmus darázsfészkébe nyúlt Kertész Imre a Die Weltnek adott, óriási viharokat keltő interjújával. A Nobel-díjas írónak ugyanis sajnos nemcsak abban van igaza, amit a múlttal való szembenézés hiányáról mond, hanem helyesen látja, hogy a helyzet az elmúlt tíz évben rosszabbodott - a többi között ezt írja Paul Lendvai terjedelmes cikkében, amelyet kedden közölt a Die Welt.

A Bécsben élő magyar származású publicista „Magyarországon a zsidóknak újból félniük kell" címet viselő írásában emlékeztet rá, hogy Kertész szarkasztikus megjegyzéseivel a jobboldalon ugyanúgy viharos felháborodást, sok liberálisnál pedig fejcsóválást váltott ki, ahogy annak idején Karl Kraus és Thomas Bernhard radikális szóhasználatukkal sokkolták az osztrák polgárságot. Majd idézte Radnóti Sándor irodalomkritikust, aki szerint Kertész könyörtelen kritikája fájdalmas, félreérthetetlen és jellemzően magyar.

Lendavi szerint a Kertész körül jelenleg dúló viták valójában nem a mostani Magyarországról tett elítélő nyilatkozatáról szólnak. A könyveit magyarul író szerzőt a 2002-es Nobel-díja előtt alig vették tudomásul hazájában. S mivel a Sorstalanságban és más műveiben elsősorban az üldöztetéssel, a fizikai megsemmisítésre tett kísérlettel, s a totalitárius ideológiákkal foglalkozik, Nobel-díja nemcsak egy kis nép nagy irodalmának elismerése, hanem pofon az antiszemitáknak is - hangoztatja az Axel Springer-konszernhez tartozó Die Weltben Lendvai.

A korábban a Népszabadság ombudsmanjaként is tevékenykedő publicista ezt követően különböző példákon keresztül mutatja be a német olvasóknak a magyarországi rasszizmus, antiszemitizmus, cigánygyűlölet és más kirekesztő nézetek terjedését. Idéz Vásárhelyi Mária szociológus súlyos előítéletekről tanúskodó felméréséből, miszerint a felnőtt lakosság negyven százaléka úgy gondolja, hogy a Magyarországon élő zsidók fontosabbak Izrael, mint saját hazájuk érdekei.

A számok egyfajta hátteret adnak a magyarországi politikai közeg aggasztó radikalizálódásához, így a romák elleni véres merényletekhez, a szélsőjobboldali Jobbik előretöréséhez, a náci korszakra emlékeztető egyenruhában masírozó félkatonai Magyar Gárda felvonulásaihoz. Eközben a sivár gazdasági helyzetért elsősorban felelős, kormányzó szocialisták zuhanórepülésben vannak, a szabaddemokraták politikai erőként pedig gyakorlatilag megszűntek létezni.

Egyedüli ép politikai erő az Orbán Viktor vezette Fidesz. A konzervatív párt az akár kétharmados választási győzelem „közelében" nagyon óvatos: nyíltan nem határolódik el sem a hírhedt gárdától, sem pedig a szélsőjobboldaliak nézeteitől, mert a Fidesz nem akarja a jobbszélen lévő választókat átengedni a Jobbiknak - írja Lendvai. Majd idézi Sándor Iván írót, aki szerint a monarchia összeomlását, a Tanácsköztársaságot, a vörös-, aztán a fehérterrort követően mindegyik jobboldali magyar kormány a hitleri Németországgal kötött végzetes szövetséghez, a holokauszthoz vezető utat egyengette.

Lendvai ezt követően felidézi a magyarországi zsidótörvényeket, azt, hogy Adolf Eichmann és pribékjei felügyelete alatt a magyar hatóságok kevesebb mint két hónap alatt 147 szerelvényben több mint 437 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba, s összességében több mint 560 ezer zsidót öltek meg. - A zsidók Kelet-Európában sehol másutt nem azonosultak úgy egy nemzettel, mint Magyarországon. A zsidóság tragédiája ezért a magyarság tragédiája is - idézte Lendvai Ránki György történészt.

Majd Lendvai arról tájékoztatja olvasóit, hogy miközben Magyarországon akadálytalanul jelenhetnek meg a zsidó-gyűlöletet propagáló könyvek, s a betiltott szélsőjobboldali tüntetések ellen fellépő rendőröket „mocskos zsidózzák", addig a magyar érettségihez kötelező „történelmi atlaszban" egy szó sincs a zsidótörvényekről, a holokausztról. Beszámol arról, hogy Orbán ugyan „kínosnak" találta az egész világ és Magyarország feletti uralomra törekvő zsidó nagytőkével riogató edelényi fideszes polgármester megnyilatkozását, de az országgyűlési képviselő frakcióból való kizárását elutasította. Végül részletesen leírta, hogy a Magyar Demokratában megjelent cikk szerzője, hogyan buzdított a bal-liberális hazaárulók műveit szent háborúban megsemmisíteni hivatott kultúr-rendőrségi kommandók felállítására.

Lendvai szerint a felsorolt jelenségek lehet, hogy csak a jéghegy csúcsát jelentik, mindenesetre a magyarországi zsidók ismét félnek, s ki veheti ezt tőlük zokon? Amikor Konrád György is úgy látja, hogy „a szabadság az újfasizmus szabadságaként jelenik meg".

Paul Lendvai