Pocsékba ment az Afganisztánba küldött pénz
Az amerikaiak országépítési erőfeszítései olyan korlátozott sikereket hoztak csak Afganisztánban, hogy ezek esetleg nem is maradnak fent a tervezett csapatkivonásokat követően – kongatja meg a vészharangot egy kongresszusi jelentés, amely a segélyprogramok átgondolására szólítja fel Barack Obamát. Az elnök az elkövetkező hetekben dönthet az amerikai katonai visszavonulás mértékéről.
A kétéves kutatás eredményeképp elkészült dokumentumot, amelyet a szenátus külügyi bizottságának demokrata párti többsége jegyez, a The Washington Post szellőztette meg annak szerdai közlése előtt. Az Egyesült Államok egy évtized alatt 19 milliárd dollárt költött az afganisztáni segélyezésre.
A táliboktól megtisztított területeken csak rövid távú eredménnyel jár a segélyezés – állítja a jelentés. Az ázsiai országba áramló óriási mennyiségű készpénz (Afganisztán bruttó hazai termékének 97 %-át (!) a külföld viszi be a Világbank adatai szerint) ellenben rátelepszik a helyi gazdaságra, és amint forrásai elapadnak, válságba taszíthatják azt.
Mint egy konkrét segélyprogram példáján bemutatják, a helybéli vezetők képtelenek bölcsen elkölteni a hatalmas összegeket. A programok a korrupció melegágyai is, a külföldieknek dolgozó afgánokat pedig alaposan – sokszor tízszeres vagy azt is meghaladó bérrel – túlfizetik, ami elszívja a munkaerőt a helyi közigazgatásból. – Létrehoztunk egy súlyosan torz, háborús gazdaságot. Nagyon veszélyes ez, és gyorsan orvosolnunk kell – állítja John Kerry, a szenátus külügyi bizottságának elnöke.
A katonai műveletek mellett a civil segélyezés a nemzetközi erőfeszítések másik fő pillére Afganisztánban. A stratégiaváltás annál is égetőbb, mivel az utóbbinak feltételeit is biztosító csapatlétszám feltehetően most – mintegy 100 ezer főn – tetőzik. A visszavonulás júliusra tervezett kezdete után ez csökkeni kezd, a várakozások szerint legalább pár százalékkal. Henry Kissinger volt külügyminiszter a Post szerdai számában megjelent írásában arra figyelmeztet: kivonulási stratégiára van szükség. – Minél gyorsabb és érdemibb lesz a közvetlen kivonulás, annál nehezebb lesz a tárgyalási folyamat (ti. a tálibokkal.) Meg kell határoznunk a prioritásainkat – állítja Kissinger.
A biztonságpolitikai szakértők egész sorát felvonultató Kagan család két tagja, Kimberly és Frederick Kagan mindeközben azt állítja a The Wall Street Journal hasábjain: egy kisebb, mondjuk ötezer fős csapatvisszavonás még valószínűleg kezelhető, de Amerika sokkal többet veszíthet azzal, ha feladja erőfeszítéseit Afganisztánban ahhoz képest, mint amennyit egy 5-15 ezer fős csökkentéssel megtakaríthat.
