Piszkos bomba, ingyenélők: Romney az örvény szélén
Mitt Romney szerint Barack Obama szavazói „a kormánytól függenek, áldozatnak érzik magukat, és úgy gondolják, az államnak kell gondoskodnia róluk.” A lekicsinylő szavakat még májusban, egy adománygyűjtő vacsorán mondta a republikánus elnökjelölt. A beszédről felvétel készült, amelyet ugyan csak most hozott nyilvánosságra a Mother Jones nevű liberális magazin honlapja, de ez persze nem volt akadálya annak, hogy azonnal kitörjön a hatalmas botrány.
A szemcsés, meglehetősen rossz minőségű felvételen Romney lenézően beszél a demokrata elnök szavazóiról, a választóknak arról a „47 százalékáról, akik nem fizetnek adót”, és akikhez meg sem próbál szólni kampánya során, mert ők „mindenképpen” Obamára fognak szavazni. Romney szerint ők úgy érzik, „jár nekik az egészségügyi ellátás, étel, lakás, amit akartok.” Elmondta: neki csak a szavazók 5-10 százalékára kell koncentrálnia, azokra, akik „megfontoltak.” Az adománygyűjtőn beszélt Romney a Közel-Keletről is: az egyik botrányízű megjegyzése szerint a palesztinokat egyáltalán nem érdekli az Izraellel kötendő béke, amelyhez még a menetrendet kijelölni is „elképzelhetetlen”, ami pedig Iránt illeti, nem csak Izrael, de az Egyesült Államok is ki van téve egy támadásnak. Ha iráni lennék – elvakult fanatikus –, azt mondanám: „Gyerünk, adjunk atomot a Hezbollahnak, ők vigyék azt el Chicagóba vagy máshova, aztán ha Amerika mozgolódni kezd, majd szólunk: Leléptek, vagy robbantjuk a piszkos bombát” – fejtegette a republikánus elnökjelölt. (Chicago egyébként Obama városa; a jelenlegi elnök innen indulva lett Illinois állam szenátora 2004-ben.)
Romney kedden elismerte, valóban ő van a videón, és ahogy egy sebtiben, helyi idő szerint hétfő este tízre összehívott sajtókonferencián közölte: kiáll amellett, amit mondott, bár nyilván „nem elegánsan” fogalmazott. A sajtó azonnal lecsapott a kijelentésre, és nem késlekedett elmagyarázni: az, hogy az amerikaiak 47 százaléka nem fizet szövetségi adókat, nem jelenti, hogy egyáltalán nem fizetnek jövedelemadót vagy más helyi adókat. A New York Times szerint azok, akik tényleg nem adóznak, körülbelül 18 százaléknyian vannak. Ám ők azért nem fizetnek, mert nyugdíjasok, vagy mert olyan szegények, hogy kedvezményt kapnak, esetleg a gyerekek utáni adójóváírás miatt nem kell fizetniük.
A kínos kiszólásokkal tarkított európai kirándulás után ez a felvétel még egy súlyos csapást jelent a Romney-kampány számára, amely az augusztus végi elnökjelölő konvenció óta amúgy is csak válságról válságra evickél. A republikánusok remélték, hogy a háromnapos floridai rendezvény lendületet ad majd jelöltjüknek, ám Romney népszerűsége szinte semmit sem emelkedett. A Pew kutatóintézet felmérése szerint a bizonytalan vagy mérsékelt szavazók a konvencióból nem is nagyon emlékeznek másra, mint Clint Eastwood kissé szürreális beszédére, benne a demokrata elnököt képviselő székkel. Ezzel szemben Obama népszerűsége emelkedett, és már a hibahatárt meghaladó mértékben vezet Romney előtt.
Ezután következett az egyiptomi és a líbiai események elhibázott kezelése. Romney először a kairói amerikai nagykövetség közleményére reagált, amelyet azután adtak ki, hogy tüntetők betörtek a képviselet területére. Ebben a (Washingtonban nem jóváhagyatott) szövegben az indulatokat próbálják csillapítani a diplomaták, ám a republikánus jelölt emiatt azzal vádolta meg a kormányt, hogy „bocsánatot kér” az amerikai értékekért. Egy nappal később, amikor kiderült, hogy Líbiában betörtek az amerikai követségre, és ott meghalt Christopher Stevens nagykövet és három munkatársa, Romney még mindig nem visszakozott, és ugyanolyan hevesen támadta az elnököt. Nagy felháborodást váltott ki demokrata és bizonyos republikánus körökben is, hogy egy ilyen eseményt is politikai haszonszerzésre próbált felhasználni. Nem tudott hideg fejjel, elnökhöz méltóan viselkedni – szólt az általános vélekedés a sajtóban és elemzői körökben.
„Őrült professzor” miatt bukik a kampány
Sokan máris Romney „Lehman-pillanatáról” kezdtek beszélni, a négy évvel ezelőtti kampányra utalva. Akkor az elnökválasztási hajrában omlott össze a Lehman Brothers, és csúcsosodott ki a pénzügyi válság, amelynek közepén a republikánus John McCain összevissza beszélt, míg Obama meg tudta őrizni hidegvérét. (Van, aki azt mondja, ekkor dőlt el a 2008-as verseny.)
A sajtó már az arab világ tüntetéseinek rossz lereagálásában is a vesztes helyzetétől pánikba esett, zavart jelöltet látja. Kapkodást látnak abban is, hogy miután Romney hónapokig mondta azt, hogy ha megválasztják, azonnal visszavonja az Obama-féle egészségügyi reformot, múlt héten visszakozott. Közölte: egyes részeit megtartaná. Persze, hogy a népszerűbbeket, köztük azt, amely kötelezővé tenné a biztosítók számára, hogy a krónikus betegekkel is kössenek szerződést.
Nagy vihart kavart a washingtoni Politico című lap hétfői összeállítása is: eszerint éles konfliktusok vannak Romney kampánycsapatán belül. A lap névtelenséget kérő, ám a kampányban dolgozó illetékesekre hivatkozva azt írja, a munkatársak közül sokan elégedetlenek a legfontosabb stratégiaalkotó és tanácsadó Stuart Stevens munkájával. Kollégái szerint Stevens „őrült professzornak” tűnik néha, és túl sok mindent vállal magára. Őt hibáztatják azért is, mert két konvenciós beszédet dobott vissza, majd ő maga írt egy harmadikat Romney-val együtt az utolsó pillanatban – amelyből végül kimaradt a tisztelgés a veteránok és a külföldön harcoló katonák előtt. Ezért is rengeteg kritikát kapott Romney. Stevenst okolják azért is, hogy a kampány túlzottan óvatos: nem arról szól, mit akar a jelölt és ki ő, hanem Obamát támadják folyamatosan.
Pedig ez az egyik legerőteljesebb kritika, amelyet a The Hill című washingtoni lap szerint már a republikánus párton belül is megfogalmaznak Romney-val szemben: végre el kellene kezdenie részletezni, milyen lépésekkel hozná rendbe a gazdaságot és csökkentené a deficitet. A jelenlegi stratégia ugyanis veszélyes: a The New York Times legutóbbi felmérése szerint immár a választók többsége Obamát tartja alkalmasabb vezetőnek a gazdasági kérdésekben is. Eddig itt Romney mindig vezetett. A Washington Post e heti felmérése pedig azt mutatja, hogy a választók szerint még mindig Romney volna alkalmasabb a hiány csökkentésére, de egyre kisebb a közte és az Obama közti különbség ebben a kérdésben.
Romney-nak az elmúlt hetekben szinte minden lépését a vesztes elkeseredettségének tulajdonította a média. Ez pedig talán annál is fontosabb, mint a valóság. A New York Magazine-nak nyilatkozó egyik republikánus stratéga szerint ennél rosszabb nem is lehetne a helyzet. Elmondta: a média szerint Romney már nem nyerhet, a republikánus elit stratégiaváltást követel, a bázis pedig sohasem bízott benne igazán. „Egy önmagát gerjesztő, lefelé tartó örvény szélén áll.”
