Piros, vörös, mégis nagyon színes
„Nyugati importból” származik, mégis a német újraegyesítéskor Hessenből Türingiába áttelepült Bodo Ramelow lehet az első baloldali politikus, aki egy kelet-németországi tartomány miniszterelnöki székébe ülhet. A berlini falomlás huszadik jubileumi évében ez a korábban lehetetlennek tűnő forgatókönyv is megvalósulhat a vasárnapi tartományi szuperválasztáson.
Türingia mellett ugyanis a keleti Szászországban és a nyugati Saar-vidéken is új parlamentről döntenek. A szavazókat alapvetően a helyi ügyek befolyásolják, egy hónappal a Bundestag-választás előtt mindhárom erőpróba mégis országos jelentőséggel bír Európa vezető gazdasági hatalmában.
A történelmi mélyponton tanyázó SPD és a szociáldemokrata választók mindössze tizennyolc százaléka által preferált kancellárjelöltje, Frank-Walter Steinmeier egyaránt trendváltásban reménykedik. Az SPD mindhárom tartományban kormányzati szerepkörre esélyes, igaz, olyan áron, hogy Türingiában és a Saar-vidéken a Baloldallal kell koalícióra lépni.
Ami több, mint kényes kérdés. Steinmeier és vezető szocdem politikusok folyamatosan azt hajtogatják, hogy szövetségi szinten kizárt a demokratikus szocializmust hirdető párttal való szövetség, a konzervatív oldal viszont azt szajkózza, hogy a „pirosak úgyis lepaktálnak a vörösökkel.” Az SPD korábban kizárta, hogy a nyugati tartományokban együtt kormányozzanak a Baloldallal, a Franz Müntefering szocdem pártelnök által hirdetett reálpolitika viszont lényegében elfogadta ezt a konstellációt.
Több mint pikáns adalék, hogy a Saar-vidéken a Baloldal listavezetője nem más, mint a „renegát” Oskar Lafontaine, aki korábban a tartomány SPD-s miniszterelnöke, majd pedig Gerhard Schröder kancellársága idején fél évig szövetségi pénzügyminiszter volt.
Angela Merkel hiába vezet toronymagasan Steinmeier előtt, s a kancellár hiába lett immáron negyedik éve a világ legbefolyásosabb asszonya a Forbes magazin „erőlistáján”, mindez aligha tudja megakadályozni a felmérésekben megjósolt CDU-veszteségeket. A kereszténydemokraták Szászországban valószínűleg meg tudják őrizni meghatározó kormányzati pozíciójukat, Türingiában és a Saar-vidéken viszont előreláthatólag elveszítik abszolút többségüket.
Mindkét tartományban fej fej mellett áll a kereszténydemokratákból és a liberálisokból álló „polgári koalíció”, illetve az SPD és a Baloldal alkotta „baloldali blokk” – a patthelyzetet adott esetben a zöldek dönthetik el. Az ökológiai párt már nem tekinti magát automatikusan az SPD partnerének, Hamburgban 2008 májusa óta együtt kormányoznak a korábban „ősellenségnek” tekintett CDU-val.
A sokszínű koalíciók viszonylag nagy választéka azt is „üzeni”, hogy hasonló megoldások országos szinten is lehetségesek: a gazdasági válság ugyanis felgyorsította a nagy néppártok erózióját, a kisebb pártok, különösen a liberálisok és a zöldek eddig eredményesen szívták fel a CDU-tól és az SPD-től elvándorló középrétegeket.
