2013. november végén Marietta Slomka, a ZDF esti híradója (heute-journal) népszerű műsorvezetője Sigmar Gabrielt, az SPD elnökét faggatta, hogy kell-e, vagy sem pártszavazást tartani a CDU/CSU-val kötendő nagykoalícióról. Slomka meglehetősen „pimasz stílusban” kérdezett, Gabriel pedig „huszárosan hetykén” válaszolt.

Marietta Slomka, a ZDF „pimasz” műsorvezetője

Az ügy „botránnyá” fajult, sokan a közszolgálati híradózás függetlenségének csúcspontját ünnepelték, mások viszont arra figyelmeztettek: a pimasz kérdésfeltevés nem feltétlenül egyenlő a kritikus közszolgálati újságírással. Ami biztos, a német médiában a közszolgálati adókat, az ARD-t és a ZDF-et alapvetően túl nagynak és túlságosan hatalomközelinek tartják. Gyakran hallani olyasmit is, hogy ezek állami adók, amelyek személyi ügyeibe, így programjaiba a politikusok – konzervatív és szociáldemokrata oldalról egyaránt – felülről bele tudnak szólni. Olvasni olyat is, hogy a közszolgálati profilt elnyomja a szórakoztatás és a bulvár televíziózás.

Az ARD a kereskedelmi adóknál is több sorozatot, szappanoperát sugároz, itt fut az 1985 óta „zajló” Lindenstrasse is, ami lényegében válasz volt a kereskedelmi televíziók egy évvel korábbi indulására Nyugat-Németországban. Bűnügyi filmekben és sorozatokban az ARD–ZDF duó szintén veri a kereskedelmi csatornákat. S teszik ezt a háztartásonként fizetendő havi 17,98 eurós „rádiódíjból”, miközben tele vannak reklámmal, főleg gyógyszeripari hirdetésekkel. A kereskedelmi csatornákkal vívott három évtizedes verseny ott tart, hogy a tévéműsorok tekintetében az ARD–ZDF kettős piaci részesedése 40-42 százalék között mozog. Jobb a helyzet a rádiófronton.

A Deutschlandradio tudja tartani az 50 százalék feletti pozícióját. A tévéadók „sikerességében” a már említett szórakoztatóipari elemek mellett jelentős szerepet játszanak a nagy nemzetközi sportesemények (olimpiák, labdarúgó-vb és -Eb, síversenyek) közvetítései. Míg Németországban az ARD a nyolc nagy regionális tévé- és rádióadó munkaközössége, a ZDF pedig az előbbi kiegyensúlyozására létrehozott intézmény, Nagy-Britanniában a BBC a „szigetország népéé”. Igaz, a világ legrégebbi és legnagyobb közszolgálati televíziós és rádiótársaságának fenntartásáért, valamint reklámmentességéért évente, háztartásonként 145,50 fontot kell fizetni.

Jeremy Paxman, a BBC műsorvezetője, „a politikusok réme”

A BBC-nél – ahogy a brit sajtóban is – bevett gyakorlat a kemény stílusú kérdezés. Itt kevésbé udvariasak a riporterek, mint Németországban. Jeremy Paxman, a Newsnight híradó legendás műsorvezetője 1997 májusában például tucatszor tette fel ugyanazt a kérdést Michael Howard volt belügyminiszternek, mivel a tory politikus folyamatosan kitérő válaszokat adott. Piaci részesedés tekintetében a BBC jobban áll, mint az ARD–ZDF, tévécsatornák és rádióadók tekintetében a nézettséghallgatottság 50-55 százalék között mozog.