A családot kisebb tömeg fogadta a New Hampshire-i repülőtéren, ám útjukat korábban megszakították Philadelphiában, ahol Michael Nutter polgármester „szabadságharcosnak" nevezte Meriam Ibrahimot, akire másokkal egyetemben sokáig emlékezni fognak, „amiért kiálltak a szabadság mellett", idézi Nutter szavait a the Guardian.

A polgármester ezt követően a polgárjogi mozgalom egyik ikonikus alakjához, Rosa Parkhoz hasonlította Ibrahimot. (Parks indította útjára a montgomeryi buszbojkottot 1955-ben, miután a buszsofőr utasítása ellenére nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér férfinak.)

A családanya nevét néhány hónappal ezelőtt ismerhette meg a nemzetközi közösség, miután napvilágot látott, hogy hitehagyás miatt – Ibrahim ugyanis egy keresztény férfihoz ment hozzá – halálra ítélték az akkor börtönben ülő terhes nőt. 

A szudáni hatóságok először csak figyelmeztették a nőt, hogy térjen át az iszlámra, mert a helyi törvények szerint akinek az apja muzulmán – mint az övé –, annak automatikusan a muzulmán hit szerint kell élnie. Ibrahim ezt elutasította. Arra hivatkozott, hogy még nagyon kicsi, hatéves volt, amikor az apja elhagyta a családot, ő pedig soha nem is volt muzulmán, etióp ortodoxnak nevelték. Ezután hitehagyás miatt halálra ítélték.

A hír felröppenését követően óriási nemzetközi kampány indult el a kötél általi halálra ítélt nő szabadságát követelve, amely végül meghozta gyümölcsét, és a húszas éveiben járó nőt elengedték két gyermekével együtt, akik közül egyet a börtönben szült.

Egy ideig úgy tűnt, hogy a család Olaszországban telepedik le – ahol még a pápával is találkozott –, ám mivel férje amerikai állampolgár, és számos rokona él a New Hampshire-i Manchesterben, úgy döntöttek, hogy itt folytatják életüket.

A repülőtéren férje, Daniel Wani, könnyeivel küszködve köszönte meg a helyi szudáni közösségnek a támogatást.